Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Hölszky Károly: A hexaëmeron és az ember alkotásáról szóló szentírási részletek magyarázata

471

ban az aßucco; ugyanezen fogalmakat fedi, a Vulgata pedig átvette a görög szót. Az abyssus azonban, épen úgy, mint az örvény, nemcsak a háborgó folyadék, hanem az üres mélység jelzésénél is használatos: «De abyssis nií»'inní2 (mittehómoth) terrae iterum reduxisti men (Ps. 70.). Hogy azonban az abyssus e helyütt az előbb mondott fogalom kifejezője, ahhoz kétség nem fér, különösen ha elgondoljuk, hogy a Földgömb azon stádiumánál vagyunk, midőn még sem az atmo- sphaera, sem a víz. sem a szárazföld élesebb elkülönítése he nem állott. Az abyssus alatt tehát nem gondolhatunk mást, mint a Földgömb elemeinek a rendelkezés előtt való egymás elleni küzdelmét, a Föld gyermekkorának zűrzavaros, vajúdó esté -} ét, melyből a hexaemeroni rendezés reggelének kellett kifejlődnie. Megengedhetjük, hogy a CHD fogalom nem csap messzire a Hn’D fogalmától. A facies stat. constr.

• T

'Js2) a felszínt fejezi ki héber szólásmóddal.

b) Míg a tenebrae, TJÍ^n (ehósekh), szótő; alatt némely álmadozók a dualistikus rendszer rossz istenét (a hindu Fiva, zend Arimán [Ármány], gnostieomanichaeus Snitnoupo;) ériették, kitől az anyagot származtatták s kit a rombolás istenének tartottak, addig mi ama természetes sötétséget, azaz physikai világossághiányt értjük, melynek a világosság teremtése, azaz a Nap sugarainak behatása, vagy a Föld kigyuladása előtt a zűrzavar ölén uralkodnia kellett. Az abyssus zajlásából szörnyű göznemü anyagokat sem lehet észszerűen kizárnunk s vájjon nem elég-e ez a sötétség előidézéséhez, vagy az esetleg behatolni iparkodó világosság korlátozásához?

c.) A tapasztalás eléggé bizonyítja, hogy minden fejlődés bizonyos romláson, bizonyos fejletlenségen épül és e tapasztalati szabály alól a természetes világrend következetességénél fogva kivétel nincs. Ha tökély a rend. akkor azt a rendetlenség, mint tökéletlen, megelőzte; így a fejlett világot a zűrzavar s miért nem hasonlókép a világosságot a sötétség? Factum est vespere et mane, tehát előbb a vespere és csak azután a mane; a csere aligha öntudatlan. Ez elvet vallhatjuk anélkül, hogy mindebben a dualismus kétistenségének egymást kísérő