Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Szentes Anzelm: Hitünk végső indítóokáról
874 felelő, értelemhez tartozó) miértiségi föltétel. Indítóok csak külső van. Ezen fordul meg az egész felfogás. Miután láttuk azon véleményeket, melyek az akaratból magyarázzák a hivés tényének igazi utolsó indítóokát; nézzük, mit mond Kleutgen ezen kérdésben. 0 az első kiadásban 1 határozottan Lugo nézetét fogadta el. A második kiadásban 2 már azt mondja róla, hogy ö Lúgot akkor, midőn az első kiadást irta, másként értette, mint a második kiadásban; midőn t. i. újabban elolvasta Lugo nézetét, meggyőződött róla, hogy Istent s a kinyilatkoztatást köz- vetetlenül megismerni, bárhogyan magyarázzák is, lehetetlen. Míg e földön élünk, Istent csak közvetve ismerjük meg. Később röviden elsorolja a nézeteket, azután kijelenti,3 hogy ö egyiket sem fogadja el, mert egyik sem kielégítő. Egy újabb kielégítő magyarázatot pedig nem tud. a hínárból kivezető helyes utat nem látja; annyi azonban bizonyos, hogy az újabb iskola azon tétel fölállításával, hogy a hívés tényének végső indltóoka Isten közvetetlen megismerése, tehát a végső indítóoknak közvetetlenül Istenből kell kiindulnia, oly nehézséget állított föl, melynek megoldásán évszázadokon keresztül a legnagyobb hittudósok hasztalan fáradoztak. Kleutgen szerint tehát Isten közvetetlen megismerésével a kérdést megoldani lehetetlen. Ugyanezt mondja a «Beilagen»4 című füzetben is; és itt bocsánatot kér olvasóitól, hogy ámbár több, mint 26 éven keresztül tanulmányozta ezen kérdést, s újabban is teljes 4 hónapon keresztül egyedül evvel foglalkozott, mégis még- oldatlanul hagyja a kérdést. Ezt a nehézséget a közvetetlen megismerésre nézve belátták többen. Ezért többen azok közül, akik az akaratra fektetik a fösúlyt, közvetett megismerést vesznek föl; de ők ezt nem tartják indítóoknak, hanem csak előzetes föltételnek. Akik tehát ilyen nézetben vannak, azokra nézve az akaratból való megfejtés kielégítő megoldás * * Theol. der Vorzeit. Münster 1860. utolsó k. 510. sk. 1. 2 Theol. der Vorzeit. Münster 1878. IV. k. 503. 1. ss. 271. s Theol. der Vorzeit. II. k. IV. 525. 1. 4 Beilagen. III. 136. sk. 1.
