Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Szentes Anzelm: Hitünk végső indítóokáról
nézve csak közvetve az akarat által hat ezen kettős indító ok; az akaratra pedig tulajdonképen az örök élet elnyerése, mint a hivés jutalma hat. Semeria szerint tehát három alapelem szükséges a hivés tényének létrehozására. Az első az ész azon ténye, melylyel a hivést létrehozza, a második az akarat azon döntő hatású ténye, melylyel az észnek parancsolja, hogy a hivés tényét hozza létre, a harmadik a hihetőségről s a hivés kötelességéről szóló kettős Ítélet. Különben az isteni hivés tényének létrehozása épen úgy történik, mint az emberi hivés tényének létesítése; a kettő között csak az a különbség, hogy az istenit természetfölötti erők hozzák létre, az emberit pedig csak természeti képességek. Ezen nézetéről azt állítja, hogy sz. Tamás is ezt vallja. Ezek előadása után véleményét még bővebben megvilágítja, mások véleményeivel összehasonlítja az övét. Ö csak három véleményről szól: Suarez, Lugo és Mazzela véleményéről. Megemlíti Zigliárát1 is, de mivel az említett három véleménytől elütő külön véleményt nem ad, vele nem foglalkozik. Ezen összehasonlításban2 következőleg magyarázza meg véleményét: Kétféle közvelett világos (evidens) megismerést különböztet meg: belsőt és külsőt. Belső közvetett világos megismerés az. mely az igazság belső okait is föltárja az ész előtt. Külső közvetett világos megismerés pedig az, mely az észben meggyőződést kelt anélkül, hogy az igazság belső okait föltárná. A belső a tudásban van, a külső a lövésben. Ebben eltér Suarez és Lugo véleményétől, mert erősen állítja, hogy az indítóok megismerése közvetett megismerés; csakhogy külső és nem belső közvetett megismerés, mely azonban a hivésnek nem indítóoka, csak föltétele. Épen ezért megengedi, hogy a kinyilatkoztatás tényét lehet tudni, mivel t. i. úgyis csak elöleges föltétel, és nem indítóok a hivés ténvére nézve. 1 Propedeutica ad sacram Theologiam. 3 Div. Thom. 270-274. 1. — 371 — 24*
