Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Szentes Anzelm: Hitünk végső indítóokáról
351 ban 1 Mazzella, ki a későbbi kiadásban 1 2 eltér Suarez véleményétől, Suarezt követi Hieronymus van Rooy is.3 Ezen véleménynek, valamint Suareznak helytelen azon felfogása, mintha az ellentétes Lugo-féle nézet pusztán emberi értelmen alapuló természeti megismerésre alapítaná a hivés- tényét, és így hibás lévén az alap, a ráépített ellenvetések is hibásak, tehát maguktól szűnnek meg. De láttuk közelebbről Lugo véleményét az ö «Disputationes de virtute fidei divinae» című szép eredeti müve alapján. Először a nehézséget adja elő.4 Ha ugyanis e kérdésre: miért hiszszük a kinyilatkoztató Isten tekintélyét, azt feleljük: mivel azon emberek tanúskodnak mellette, kik erről meggyőződtek; akkor emberi bizonyságon alapul hitünk, s így már ezen emberek tekintélyén és nem Isten tekintélyén alapszik hitünk. Ha pedig azt mondjuk, hogy magáért Isten bizonyságtételéért, hiszszük az ö tekintélyét; akkor meg az isteni bizonyságtételt kell önmagából megismernünk közvetetlenül, minden más közvetítő megismerés kizárásával. Ámde ez is lehetetlenségnek látszik. Hogy kell tehát ezen nagy nehézséget megoldani ? Mielőtt Lugo5 a megoldáshoz fogna, előbb a hivés tényének mibenlétét adja elő, hogy t. i. a hivésben három Ítéletet lehet megkülönböztetni, és pedig az első ez: Isten kinyilatkoztatásában nem csalhat meg bennünket; a második így hangzik: ámde Isten kinyilatkoztatta, hogy az ige testté lön; a harmadik pedig az előbbi kettő után így következik : tehát az ige ember. E három közül előbb az első kettőt kell megismernünk, hogy általuk a harmadikat is megismerhessük. Az elsőt veszi tehát Lugo mindenekelőtt vizsgálat alá. Az első' ítélet azt mondja, hogy Isten igazmondó. Vájjon ezt önmagából a fogalomból ismerjük meg közvetetlenül, vagy 1 De virt. inf. 1879. Romae. 2 De virt. inf. 1881. Romae. 3 Codex Dogm. 1888. Mechlimiae. 4 Disp. I. sect. í. 6 Disp. I. sect. VI. ss. 77.
