Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Szentes Anzelm: Hitünk végső indítóokáról
— 348 — szetfölötti közvetetlenül megismerhető dolog; s ez nem más,, mint maga az isteni hit. Nagy hitbeli titoknak mondja ezt maga Suarez is (magnum fidei mysterium).1 Ebből látszik, hogy maga Suarez sem tartotta teljesen megmagyarázhatónak ezen véleményt; mert van benne bizonyos rejtély, titokszerüség, melyet azért kell elfogadni, mivel' szerinte másként a hivés tényének természetfölöttiségét nem lehet megmagyarázni. Suareznél tehát e vélemény csírája, alapelve s egyúttal kiindulási pontja a természetfölötti dologról alkotott helytelen fogalma. Mivel ez helytelen, természetes, hogy az egész ráépített vélemény is helytelen. Suarez a körben mozgó (circulus vitiosus) okoskodást, mint véleményére tett ellenvetést, nem fogadja el. Mert ö nem úgy érti véleményét, mintha Isten tekintélyét a kinyilatkoztatásból, a kinyilatkoztatást meg Isten tekintélyéből merítené, hanem mindkettőt mintegy indítóokot tekinti. Ezen együttes indítóokot tovább már nem elemzi a hitben, mert ez szerinte a hitben önmagától ismeretes. Ugyanezt mondja Mazzella 1 2 is, ki szerint az igazi ellenvetés arra megy ki, hogy az értelem egy igazságot sem fogadhat el bizonyossággal közvetetlenül önmagáért, hacsak a szavak alatt értendő fogalmakból nem világos, szembetűnő ; ámde a kinyilatkoztatás ilyen értelemben nem világos; tehát önmagából ismeretessé sem a hitben, sem az értelemben nem lehet; tehát Lugo véleménye ellen is szól ezen ellenvetés. E nehézséget Mazzella úgy oldja meg, hogy a hitben, mint természetfölötti megismerésben, a hihetőség szembetűnő világosságának, az isteni kegyelemnek s az akarat parancsának együttes hatása pótolja a fogalmi szembe- tünöségeket. Suarez 3 továbbá azt tartja, hogy a kinyilatkoztatás, mint alaki tárgy, azaz hivésünk indítóoka homályos. Részletezi 4 azután, vájjon lehetséges-e, hogy Istent valaki megismerje a 1 Disp. III. sect. VI. ss. 8. 2 De virt. inf. 199. 1. 390. pont és 206. 1. 402. p. 3 Disp. III. sect. VII. ss. 3. 4 Disp. III. sect. VIII.
