Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Dr. Rézbányay József: XIII. Leó pápasága

29

venni a harcot, holott a nehéz harcok után csak ép az imént tette le a fegyvert?

S ebben rejlik XIII. Leó nagyszerű diadalainak egyik mély titka. Döntő pillanatban sohasem hagyja el embereit s ütközet előtt egy pillanatra sem hagyja magára a sereget. Bátorít, magyaráz, lelkesít, gyújt és magához köt szívet és elmét, hogy ne legyen senki, aki tán ellankadna.

Jún. 13-án fogadja a Seminario Romano és a Seminario Pio növendékeit s szeretetreméltóságával őket valósággal elbájolja, majd atyai szeretettel inti őket, hogy az Űr szolgája magasztos méltóságának eszményképét, melyet szemeik elé állít beszédében, az életben elérni törekedjenek. így készíti újabb diadalra az utat a liberális olasz kormány ellenében, amelynek vallás- és közoktatásügyi minisztere dr. BaccelJi 1880., mint kortársa, Paul Bers Franciaországban, az iskolából a vallásos nevelést és befolyást kiküszöbölni tűzte ki feladatául. XIII. Leó ennek ellenében, La Valetta, majd Paroccln bíboros segélyével, új elemi iskolák felállítását tűzte ki célul, hogy azok vallásellenes törekvéseit a legrövidebb úton ellensúlyozza.

S míg e benső bajok eredetének orvoslásához fog. a fának gyökerére teszi fejszéjét. 1878, dec. 28-án «Quod Apostolid Muneris» kezdetű, a socialisták, kommunisták és nihilisták modern eretneksége ellen intézett hatalmas enciklikájával, melyben Izaiás próféta elvét követve: «Clama nec cesses! sicut tuba exalta vocem» (Izai. 58. 1.) nappali világosságot áraszt e sötét tévelyekre, legkényesebb oldaláról támadva meg mibenlétüket, «barbárnevü» tévelyre vezetve vissza eredetüket, kifej tvén az észelviségnek (rationalismus) káros következményeit, amelyből tulajdonképen erednek s amely a XY1. század óta fogva tartja az elméket, XII. Kelemen s XIV. Benedek pápa szellemében szólván a müveit nemzetekhez, s a VI. és VII. Pius. XII. Leó és IX. Pius által megkezdett munkát dicsőséggel befejezi, oly nyomatékkai, hogy a fejedelmek többen nyomban táviratilag üdvözlik úgy bátorságáért, mint nagy bölcsességéért. Elmondhatjuk ez enciklikáról, hogy a vallási és társadalmi tudományosság, az atyai gondoskodás és az apostoli méltóság