Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Fischer-Colbrie Ágost: A katholicismus és a művészetek
270 — sem, mit maga Hallier is beismer, kinek fent idézett mondása pedig elég bizonyíték, bogy esztétikáját nem P. Weisstöl vagy P. Jungmanntól tanulta. Említett müvében ugyanis kénytelen bevallani a kéjencek esztétikai érzékéről, hogy még az anyagi élettelen természet szépségeinek élvezésére is képtelenek, minthogy még a legszebb tájképnél is jobban érdekli őket egy-egy új — pincérnö.1 Különben az utálat netovábbját gerjeszti az olvasóban azon cynikus szemtelenség, melylyel az anyagelvü esztétikusok a szép fogalmának meghatározásában eljárnak. Ily meghatározást 3 olvasva egyszer, magamban arra a kritikára vetemedtem, bogy ha ezen «széptan» számára méltó alanyt akarunk találni, mely azzal megelégedhessék, az állattanban jó mélyre kell leszállununk, mert pl. a kutyákra, ha ugyan volna eszte- tikájok. valóságos becsületsértés lenne azt állítani, hogy Nordau Miksa széptana számukra elég jó. A kutya ugyanis, ha birna a szép fogalmával, a hűséget bizonyosan szépnek nevezné. Nordau szerint pedig a szépség fogalmát egészen más dolgok teljesen kimerítik. A katholikus egyház utolérhetetlen szépségű eszményeket állít a művész elméje elé — s épen mivel a legfőbb eszményt a végtelenbe helyezi, a művészt folyton serkenti a haladásra. Az egyház arra tanít bennünket, hogy minden szépségnek végtelenül szép ősképe és kútforrása maga a legfőbb isteni tökéletesség: hogy ez az őskép oly szép, hogy ha minden teremtett szépséget a legtávolabb álló csillagétól a legutolsó liarmal- cseppéig egy homokszemben volnánk képesek concentrálni s azután ezt a szépséget milliószor és milliószor sokszorosítani : mindez a képzelt szépség összevéve még mindig csak kimondhatatlan gyenge árnyéka volna az isteni szépségnek. Az egyház továbbá arra tanítván, hogy minden teremtett szépség nem egyéb, mint halvány utánzata az isteni szépségnek, egyszersmind arra is oktat, hogy tehát így a szellem a lélek > Id. h. 459 lap. 2 Nordau Miksáét, Boise müvében : Grundzüge modrener HumaniUits- bildun", Lipcse (1886.), 142. 1.
