Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Fischer-Colbrie Ágost: A katholicismus és a művészetek
267 A mondottak alapján erős okunk van Haitiéi* úr igaz prófétai szellemében kételkedni: a jelenben ugyanis semmi sem jogosítja fel öt azon pesszimisztikus kijelentésre, hogy a kereszténység üdvös befolyása a művészetekre örökre letűnt a múltnak mérhetetlen- hullámai közé. A katholicismus művészeti alkotásait hirdeti a múlt és a jelen; de lionnét tudjuk, hogy azon titokzatos erő, mely mindeddig kiáradt a kereszténységből s áldásosán megtermékenyítő az összes művészetek mezejét, a jövőben nem fog kiapadni? tudjuk ezt onnét, hogy a katholikus kereszténység saját tanaiban és lényeges szervezetében birja mindama tényezőket, melyek a művészetek felvirágoztatására megkíván tatnak; s így ameddig a katholicismus katholicismus marad, mindig képes lesz áldásosán előmozdítani a művészetek fejlődését. Lássuk egyenkint azokat a tényezőket, melyek közreműködnek abban, hogy az egyes emberekben lappangó művészi tehetségek minél inkább érvényesüljenek és minél jobban kifejlődjenek. Az első kellék itt. hogy a művészeti hajlam a lehető legtágabb körökben felkeltessék hogy lehetőleg mindenkinek alkalom adassék a művészet megismerésére, akikben már most meg van a művészeti tehetség, azoknak így alkalom adatik, hogy azt önmagukban felfedezzék s azután esetleg érvényesítsék. Ki felel meg már most jobban emez első kelléknek, a művészetek népszerű gyakorlati ismertetésének, mint a katholikus egyház, mely a világ minden táján, híveinek minden falujában bir a művészetek összes ágainak népszerű múzeumával, egy templommal ? A templom maga számtalan helyen egyetlen példája a nemesebb építkezésnek ; benne vannak elhelyezve a képírás és szoborfaragás művészeteinek alkotói, melyek ha nem is bírnak mind feltétlen művészeti becsesei, mégis legalább viszonylagosan mindenesetre közreműködnek
