Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Fischer-Colbrie Ágost: A katholicismus és a művészetek
263 ban foglalja a polgári jogrend fejlődését (eivilisatio) is. ellentétben a barbarismussal és a «vad» állapottal (sauvagerie), melyet Rousseau nyomán egészen helytelenül természeti állapotnak szoktak nevezni.1 Látjuk tehát, hogy kultúra és eivilisatio, művelődés és polgáriasodás nem egészen mindegy; ez utóbbi a művelődésnek egy lényeges részét és szükséges előfeltételét képezi ugyan, de azért annak teljes fogalmát ki nem meríti. A kultúráról adott meghatározásunk talán lényegesen elüt azokétól, kik a műveltség mérőfokának egyedül a lakások kényelmességét, a lakatok szerkezetét, a közlekedési eszközök sokféleségét, a szappan fogyasztását vagy épen a vallástalan- ságot tekintik; de t. olvasóink előtt azért mégis fölösleges volna annak helyességét itt külön bizonyítani. Isten az ember elé azt a feladatot tűzte, hogy a fenn leírt művelődés útján előre haladjon. Ez a haladás ugyan első sorban alanyi és egyéni természetű, amennyiben az illető egyén saját tehetségeit gyakorolja és fejleszti; de nem nélkülözi másrészt a társadalmi és történeti jelentőséget sem, mert az egyénnek erkölcsi értéke példaként hat a koriársakra, sőt az utódokra; felfedezései és ismeretei, melyeket fáradságos kutatás vagy szerencsés véletlen által szerzett, a kortársak és utódok közkincsévé lesznek, kezeinek munkája legalább részben fenmarad s az utódok munkai által szaporodik; és így a kortársak egymás művelődési vívmányainak részesei, az utódok pedig az elődöknek e tekintetben örökösei. Ha tehát a kereszténység az egyes embert a művelődés terén kalauzolja és segíti, e befolyásának a művelődés történelmében is szükségképen nyoma van. Már most kétségtelen, hogy a művészi érzék is az emberi lélek ama jó csíráihoz tartozik, melyek kifejleszthetök, és így a művészet fejlődése is a művelődés egyik alkotó részét képezi. Ha tehát a katholikus kereszténység valóban az Isten által az emberiség számára rendelt egyetlen igaz vallás: kell, hogy kiváló hatást gyakorolt legyen a művészetek fejlődésére is. 1 L. Lachaud, La civilisation Paris, 1891. 1, 9—17. — Weiss, Apologie des Christenthums (1) IT. 17. — Bölcseleti Folyóirat II, 17.
