Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

261 sóban pihennek : mégis a holt betű, az élő szónak hala vány árnyéka megkapja, hatalmasan megragadja az olvasót. Milyen lehetett ez a beszéd, az élő szó varázsa, a beszédes szem, az arckifejezés, a zengzeles hang, a taglejtés kíséretében ? Ha ezeket hozzá képzeljük, akkor azonnal meghatóvá válik a hatás, melyet e beszédek előidéztek; az ellenállhatatlan erő, az élénk felkiáltások, a könnyek, az életjobbítás, mit a lelkes szónok elragadtatott hallgatóiban támasztott.

Kddora Jákos.