Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
2ö8 elfeledve eltűntek! Hol van az egyház? a napnál ékesebben ragyog! Halhatatlanul él mindaz, mi az egyházhoz tartozik : megsemmisült mindaz, mi ellene támadt».’ «Mihez hasonlítsam (sz. Pál) lelkét? acélhoz? gyémánthoz? arany, gyémánt léleknek nevezzem azt? Keményebb a gyémántnál, nemesebb az arany és drágaköveknél .... De mit is hasonlítom ahhoz az aranyat vagy gyémántot? Tegyétek a mérleg egyik serpenyőjébe az ö lelkét, a másikba az egész világot, s látni fogjátok, hogy az apostol lelke súlyosabb. Mert hiszen, lm már azokról, kik állatbörökbe öltözve jártak és azokról, kik barlangokban és hegyszakadékokban voltak kénytelenek lakni, azt mondja a Szentírás, hogy a világ nem volt méltó hozzájok, mennyivel inkább kell mondanunk Pálról, hogy ö nagyobb volt a világnál, kihez képest az ég is kicsiny vala, mert íme ö az eget s annak minden örömét kész volt odaadni Krisztus szere- tetéért». Minta a megrendítő irályra. «Jób életük virágában látta elhalni gyermekeit! Tudjátok, ismeritek mily fájdalmat okoz a nem várt haláleset. Ám az ö haláluk nemcsak nem várt, de még erőszakos is vala .... Nem lehetett tanúja gyermekei csendes kimúlásának, mert az összeomló ház romjai alá temette őket. Gondold meg, mit érzett ez az atya, midőn a romok eltávolításában gyermekeit kereste; amint felemelte az egyik követ, fiának kezét látta, amint még most is görcsösen szorítja a kelyhet . . . most meg egy egész holttestre akad, arca eltorzítva, feje széthasítva .... úgy, hogy a jó atya nem tudja, mcdyik fiát sirassa meg benne».2 E részlet is mutatja, mennyire hatalmában állott az, hogy hallgatóit megrendítse. Ámde ö nem törekedett olcsó szónoki sikerekre, mert hallgatói jajveszékelését és sírását nem tartja az egyházi beszéd sem ön- sem végső céljának, azért a fájdalom és részvét indulatainak felindítása után hirtelen más térre csap át. P. o. «Már, már láttam, hogy szemeitek köny- árban úsznak: láttam, hogy Jeruzsálem lakóinak szenvedése 4 4 Száműzetése előtti beszédéből. 2 Horniba 2. in Ep. 1. ad Thess.
