Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

256

hogy eltörnének, hanem inkább tágulnak és így tért engednek eszméi kifejtésére. Ez általános szabály alól azonban találhatók kivételek is, melyekben a szónoki egység egészen elhalaványul. A szónok, kiindulva a révből, megmutatja az irányt, amerre hajóját vezetni fogja s megígéri, hogy a kikötőbe vissza is hozza azt. Ámde a nyílt tengeren hatalmas szellemének fuvallata erősen duzzasztja a vitorlákat s mivel gyenge kézzel tartja a kormányt, számtalanszor megtörténik, hogy a hajó a sík tengeren jobbra, balra ragadtatik, sőt vissza sem tér a révbe. így az alamizsnáról mondott gyönyörű beszédében eltérve a tárgytól hosszasan, de igen érdekesen, bocsátkozik ama személyek kilétének vizsgálatába, kiket sz. Pál akorintusiakhoz írt Heveiének 16. fejezetében felemlít: Stefana, Fortunatus, Akaikus stb.

8. Beszédeinek irálya.

Irálya nemes, világos, értelmes és kedvesen egyszerű, beszédei azt a behatást teszik, mintha jóakaró beszélgetések volnának híveivel. Tanít, elbeszél, felvilágosít, oktat, kérdez és kedveskedik. Mindig a tárgyhoz ésa helyzethez alkalmazott. Rendesen szelíd, szívreható és megható, klasszikus és egyúttal nemesen népszerű. Keresetlenül használja irályában azokat az eszközöket, melyeket rhetorika szolgáltat annak klasszikus és egyiíl- tal népszerűvé tételére. E segédeszközök: a képlet, a hasonlat,. az ellentét, szinte duzzadt beszéde e rhetorikai alakzatoktól; míg ezek beszédét klasszikussá teszik, addig azáltal, hogy ezeket mindig hallgatóinak ismeret és eszmeköréböl kölcsönzi, jó ízléssel és csínnal viszi be azt. nemesen népszerűvé is teszi. A művészet beszédeiben természetes bájjal egyesül az egyszerűvel, úgy, hogy az nem művészinek, hanem természetesnek lát- szik; minden szava mesterkéltség nélkül szívből jőve, szívbe száll. Máskor, midőn a tárgy és a helyzet természete úgy kívánja, elragadóan magas. Ilyenkor először ö maga ragadtatik el meggyőződésének szent hevétől, most feltétlen ura hallgatóinak: önkéntelenül tapsolnak, újonganak lelke megnyilatkozása előtt,