Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

289

tesek, hanem az egyházi rhetorika tőle és beszédeiből vette az egyházi beszéd klasszikus alakjának mintáját.

Van jeligéje, egységes tárgya, bevezetése, tárgyalása a mesteri beszéd minden árnyalatával együtt és befejezése.

A bevezetést nagy gonddal, szorgalommal és szeretettel dolgozza ki; mindegyik érdekkeltö, megható és valóban művészi remek.

«Mindennap, de különösen ma indokolt ez a mondás: Hiúságok hiúsága és minden hiúság.1

Hova lett a konzuli méltóság dicső fénye ? Hova lettek a fáklyák, melyeket azelőtt előtte vittek és hova a nép örömrivalgása és a tánc és a társas ebédek, és az ünnepélyek? Hova lettek a koronák s a feje felett kifeszíttetni szokott menyezetek és a város tomboló öröme és a cirkusz és színház tapsvihara? Mindennek vége! A szél egyetlen rohama megfosztotta a fát leveleitől, megrendítette gyökereit, kicsavarta s a földre vetette azt. Hova tűntek el az álnok barátok és az állandó vendégek és a hízelgők serege és az egész napon át elnyelt bor, és a mesterségesen változatos asztali örömök és a hatalom imádói, kik mindig készek udvarolni? Egy éji álom vala mindez, feljött a nap és eltűnt-minden ; a tavasz virága volt ez, elmúlt a tavasz és elszáradt a virág; egy kis füst volt az egész, s nyomtalanul eltűnt: szappanbuborék, mely a földre esett, pókháló, mely szétfosz- lott. Ezért nem szűnöm meg hangoztatni: Hiúságok hiúsága, és minden hiúság! Fel kellene írni ez arany igazságot mindenüvé, az útcákra, a közterekre, a kapukra, a falakra, házunk ereszére, sőt ruhánkra is; be kellene vésnünk lelkiismeretünkbe s mindig erről kellene gondolkoznunk: Hiúságok hiúsága és minden hiúság.»2

1 Pléd. 1,1.

1 Részlet az Eutropius érdekében mondott, általában ismert beszédének bevezetéséből. E mutatvány megértése céljából szükséges megjegyezni, hogy Eutropius sok ideig a császár mindenható kegyence és sz. Jánosnak ellensége volt; kegyvesztetté válván, menedéket keresett a templom oltárai alatt; a nemes püspök ellenállt a császári udvar és a hadsereg követeléseinek s a templomba menekült ellenségét ki nem