Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Giesswein Sándor: Izrael ősi vallása
21G érvek hiúságát, melyek alapján a kritikus iskola Izrael ősi természetimádására következtet. Valóságos hajszát űznek az eredeti animismus, f'etisismus, napimádás stb. nyomainak elöhurcolása végett. Nincs az az erőltetett magyarázat, melyet e célból meg ne kísérelnének, mint már föntebb néhány erre vonatkozó példát elősoroltunk. S e mellett, jól jegyzi meg Robertson, kritikusaink még egy nagy hibába esnek, midőn a Mózes korabeli vallás állapotát az ö saját-alkotta eszméjük szerint leírják, oly könyvekre hivatkoznak, melyek saját állításaik szerint sok száz évvel ez idő után Írattak meg. Midőn e könyvek a monotheismust a leghatározottabban hirdetik, akkor nem hitelesek, de midőn bennük valamely anthropomorphistikus kitételt találnak, vagy valamely nevet, melyből képzeletük isteneket faraghat, vagy a nép bálványozásának fölemlítését és elítélését, akkor rögtön hitelesekké kezdenek válni. Ez eljárás emlékeztet amaz ír törvényszék határozatára, mely elrendelte, hogy az új dolgozóház a réginek anyagából építtessék föl, s egyszersmind meghagyta — hogy míg az új el nem készül, a régi le ne bontassék. A kriticismus bámulatos találékonyságot tejt ki abban az irányban, hogy mindannak, amit Izrael vallásában magasztosát, szépet s feleinelöt talál, idegen származását kimutassa. Még magának a Jahveh szónak sem kegyelmeztek meg, pedig ez nyelvtanilag is tősgyökeres héber alkotás. Van Bohlen indiai. Hitzig örmény, Delitzsch asszír, Röth egiptomi. 'fiele és Stade kenita eredetűnek tartják a Jahveh-cullust. Ez a sokféle variatio ugyan nem arra való, hogy nagy bizalmat keltsen a kritikus iskola eredményei iránt, s még kevésbbé az a körülmény, hogy senkinek nem sikerült megmagyarázni azt, mi indította Izraelt e cultus átvételére, és hogyan lett az állítólagos eredeti törzsistenségből az izraelitáknál az, ami a Jahveh- cultus ott volt, az isten- és valláseszme legtisztább kifejezése. Mindez okoknál fogva, minden tudományos apparatus dacára, melylyel a modern theoria védelmezői dolgoznak, s a szöveg- kritikában athletai akrobata műveleteket végeznek, az egész elmélet nagy hibában szenved: nincs semmi történelmi pragmatikája. Azt mondják nekünk, hogy Izrael vallásának nagy re-
