Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Bevezető a negyedik évfolyamba
10 Áldom ezért Istent, a minden jónak adóját, ki hazánkban a hivatottaknak megadta a kellő kiképez- tetést és lelkesültséget a hittudomány művelésére. Egyúttal annak a reménynek adok kifejezést, hogy a folyóiratomnál begyakorolt erők nagyobbakat, jeles hittudományi munkákat, monográfiákat, tankönyveket és egyéb müveket hoznak majd létre. De az igen tisztelt olvasóközönség is sokat tett a folyóirat felvirágoztatására. Szép számmal léptek a megrendelők sorába s úgy magánlevelekben, mint a sajtó terén többször nyilvánították megelégedésüket, mi reám nézve a leghathatósabb buzdítás arra, hogy közlönyömet minél magasabb színen tartsam. A jelen évfolyam legyen dicsőségesen uralkodó XIII. Leó pápánknak szentelve, ki a mai napon üli püspökké szenteltetésének ötvenedik évfordulóját. A hittudomány képviselői és művelői nagy hálára vannak kötelezve a nagy XIII. Leó iránt, ki a különféle theologiai irányzatok közt habozás nélkül, biztos szemmel kijelölte a kellő irányt, a schola rendszerében, aquinói sz. Tamás tanában és könyveiben. Továbbá Ő Szentsége megadta a hittudomány részére a szilárd és elengedhetetlenül szükséges alapot, aquinói sz. Tamás bölcseletében. Azóta nincs kétség az iránt, mily módszer követendő a hittudomány tárgyalásában; a kereszténység legfőbb Tanítójától hallottuk: a scholastikus módszert kell alkalmazni, mely az összes többi módszerek előnyeit egyesíti magában Ez a módszere a «Hittudományi Folyóirat»-nak is, melyben ahol kell positiv, ahol kell apologetikus, majd ismét polemikus, majd spekulativ, de mindig demonstrativ az előadás.
