Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Robitsek Ferenc: Sz. Péter római püspökségéről
100 a pápai hatalom emberi intézmény, amelyet a Gondviselés csak tűr, de nem helyesel. Livius nem történettudós, müvének történelmi részeit nem ö írta, régiségtant részét mástól vette; de jeles vitázó, aki ellenfele elöl nemcsak hogy nem tér ki, hanem a közönség s-eme láttára még a tévely iskoláiba is bevonul és ott töri szét a fegyvert, amelyet badar elméletek felállításával kovácsol az igazság ellen a hamisság. Innen van, hogy elméleteket fejteget könyvében, melyeket — legalább nálunk — alig tárgyalna valaki a nagyközönség előtt, pl. hogy ha sz. Péter soha Rómában nem lett volna, «de jure» mégis lehetett volna római püspök, mint pl. V. Kelemen. XXII. János, akik mint pápák Rómát sohasem látták (270. 1.). Különben Livius tudja, hogy kinek írt: a hitével foglalkozó, a hitét szerető katholikus és protestáns angol népnek; ö ezt megtehette. Livius müve, beleértve az angol írók «állandó jó gondolatát», a belüsoros tárgymutatót is, közel 600 nagy nyolcadrét lapra terjed. Leder Mátyás a löweni egyetemhez tudori oklevél elnyerése céljából sz. Péter római római püspökségéről (de Romano sti Petri Episcopatu) értekezést nyújtott be. Müvének értéke jóval felül áll úgy tartalmánál, mint terjedelménél fogva (340 nyolcadról lap) az e fajta dolgozatokon. Leder világosan, szabatosan ír és lelki- ismeretesen kiaknázza a görög, latin, német, angol és francia íróknak tárgyára vonatkozó termékeit. A bevezető rész után két főrészben tárgyalja thémáját. Az elsőben kimutatja, hogy sz. Péter, az apostolok fejedelme és az egyház feje, Rómába jött és az egyházat haláláig kormányozta. Bizonyítását ez a szerző is—aki Liviusszal együtt Jung- mannak híve — a IV. század íróival kezdi, szorgalmasan veszi érveit a szakadár egyházak régi liturgikus könyveiből, amelyekből találó helyeket idéz; pl. az orosz szakadárok liturgikus könyveikből újabban kihagyták a következő sorokat: «Romam sacri tui corporis depositione sanctificasti, Petre, novamque Romam illuminas fide, quae tamen venerabilem catenam pos
