Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

Kozáry Gyula: A protestantismus és a katholicismus alaki elve

83

határozott, változhatatlan tan, hanem az ember belső szellemi életét meghatározó, gondolatait, érzelmeit, akaratát megszen- telő életelv». A keresztény vallás egyoldalú időszerű alakjától, Jézus vallásától, mint benső életelvtől különbözik.

Mi marad tehát a protestantismus ? Végezetül Strausz jóslata beteljesedett: az egyén értelme, a Szentlélek közössé- gének érzete, létközség stb. legendái köpenyébe burkolt egyén értelme.1

Az értelem pedig a kedély vallásosságát, érzelgését fejezi ki s hozza rendszerbe. Mi egyéb ez, mint a legféktelenebb önkényesség, a legtúlzottabb subjectivismus־ elve, melyet nem türünk a tudományban sem. Kinek van joga a tudomány megállapított igazságait kétségbevonni ? Nem köteles-e min- denki az astronomia, physika, chemia, mathematika tételeit elfogadni ?

Vagy a vallás tárgya nem igazság? Nincs tartalmi igaz- ság ? Összes tartalma az a távol jövőben (végtelen távolságban) kiegyenlítendő ellentét? A többi csak a csapongó képzelet já- téka, szellemi betegség?

Hogyan utánozható Jézus vallásossága, hogyan állítható föl Jézus a vallásosság zsinórmértékévé, eszményképévé, ha akár öncsalódáson, akár csaláson alapul tanítása? Ha ön- csalódáson, akkor egy örült álmait utánozzuk; ha csaláson, egy bűnöst követünk.

1 Nem ítélték-e meg mindenkor a katholikus apologeták a protes- tantismust, mikor azt az emberi királyság istenítésének tartották ? Nem ítélte-e meg helyesen szent-atyánk bíboros korában, mikor így írt sze- retett népéhez: «Absurde et ondoyant Systeme, enfanté per l’orgueil et l’impiété, qui, substituant le vetiment privé á l’autorité divine et sur magistére de PÉglise, réduit les croyances religieuses á la valeur de simples opinions individuelles ; de teile sorte que ce que 1’un défend, 1’autre 1’attaque ; ce que 1’un respecte comme une vérité révélée, l’autre, ä son gré, le rejette; Systeme qu’on a exactement déíini: la négation de la vérité, la négation de l’unité, la déification de l’individu ?» Oeuvr. past. f. i. m. 76. 1.

6*