Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Kozáry Gyula: A protestantismus és a katholicismus alaki elve
81 személyes Isten és a szabad akarat bebizonyítására. Csak Spinoza bölcseleté az igazi; ez pedig atlieismus és Fatalismus, Egyedüli alap a hit, mint érzelem és belső érzék, közvetetten ihletés (Vernunft.). Aki ezen kalauzra bízza magát, abban a syllogismusokat alkotó szellemen kívül Isten szelleme lakozik. Ez az isteni az emberben. «Értelmemmel — írja — pogány vagyok, de szívemmel keresztény». Ezen szellemi vonzalmat sejtelemnek — Ahnung — nevezte. Sehleiermacher szerint a vallásra nézve közönyös dolog a dogmatikai gondolkodásmód. A vallás közvetetten tudata az isteni létnek, egy belső szemlélet, melylyel a «végtelenben és a végtelen által, a mulandót az örökkévalóban az örökkévaló tudja és látja».1 A vallásos szemlélet tárgya, mint a tudományos kuta- tásé, a mindenség. Csakhogy míg a tudomány a dolgok saját- lagosságait vizsgálja, a vallás a véges viszonyoktól eltekintve, a végesben az egy örök étet és lét tartalmát, alkotó részét tekinti. Az érzés egy oly sajátlagos képesítés, melynek segélyével a mindenségröl a gondolkodást és az akarást megelőző be- hatást nyerünk. Az első behatás «mulékonv, átlátszó, mint a zománcz. mit a harmat rak a virágokra és gyümölcsökre, tartózkodó és gyöngéd, mint egy szűzi csók, szent és tér- mékeny, mint az első ölelkezés». «Ez az általános élet össze- találkozása egy különös élettel, időt nem foglal el, kézzel- foghatót nem hoz létre: az a mindenségnek közvetetten, minden tévedésen és félreértésen felülkerekedett szent házassága a testté lett észszel. Akkor közvetetlenül a végtelen világ keblén fekszel, te vagy abban a pillanatban annak lelke, mert érzed annak minden erejét s annak végeden. életét mint saját éle- tedet; az azon pillanatban a te tested, mert láthatod idegeit és tagjait mint önmagadét és a te érzéklésed és érzésed azon élő és eredeti mozzanat első fogamzása életedben, és ebből származik minden vallásos gerjedelem.2 1 Első beszéd Németország ,vallást megvető műveltjeihez. a Kovács u. o. 217. I. <Hittudományi Folyóirat» 1892, 6
