Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

Kozáry Gyula: A protestantismus és a katholicismus alaki elve

60

Az emberiség társadalmi, erkölcsi és vallási eszményképe Proudhon communismusa lesz, amelynek templomhomlokzatára ki van szegezve: «Elvünk minden dogma tagadása. Tagadni és mindig , csak tagadni a mi módszerünk. S módszerünk a következő állomásokra jutott: atheismus a vallásban, anarchia a politikában, a tulajdonjog megsemmisítése, a gazdaságban.»

Az emberiséget vallási szabályozó s vezérlő elv nélkül hagyni, megtagadása az isteni Gondviselésnek, az emberiség nyílt vezérlése a szellem-erkölcsi megsemmisülés Nirvánája felé, ahova — Milton kifejezése szerint — szépen eljutunk. Az emberiség szeme előtt az önistenítés fáklyájának felgyuj- tása, mely a szellem-erkölcsi halál birodalmába vezet. E bíró- dalomra rá illik feliratul Dante rémületes verse:

«Per me si va nella pitta dolente,

Per vné si va riell’ eterno dolore».

Rettenetes az elvek kényszerítő logikája az emberiség kultúrtörténetében.

Minden bölcselőnek legfontosabb feladata a következetes- ség, s vajmi ritkán tapasztalható, panaszkodik Kant.1

De míg a bölcselkedönek tehetségében áll elvei káros következményeit le nem vonni s az élét gyakorlati berende- zése czéljából következetlennek maradni, a nyers tömeg rét- tenetesen logikus, vaskövetkezetességü. Az elvek logikája bor- zasztó s az emberiség az elvek levonásáig, a theoria meg- valósításáig meg nem áll. «Knavery’s plain face is never seen still used», mondja dago, és igaza van.

A nép, az emberiség kilencz-tizedrésze, kit nem oktattak logikára, a legszigorúbb logikus, a felkapott szóból, tételből, semmi rémítőtől vissza nem borzadva, levonja a végső köve- kezményeket. Göthének a mondását, hogy szürke homályban dereng minden elmélet, zpld csak az élet, — a történelem abban a változatban tünteti föl, hogy a ködös elméleteket a népek és nemzetek életében nem egyszer gőzölgő vértócsa jelöli.

1 «Kritik der rein. Vernunft.» 1869. Berlin 26. 1.