Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

Dr. Rézbányay József: Az egyház és az állam között való viszony kérdése hazánkban

sítésére buzdítani, amelyek Isten és az anyaszentegyház pa- rancsolataival nem ellenkeznek. Különösen pedig kötelesek az egyházi főnökök a lelkipásztorokat arra figyelmeztetni, hogy a lelkipásztori teendőkkel összekapcsolt némely ügyekben, pl. az anyakönyvek vezetésénél, a házasság polgári akadályainak figyelembe vételénél s áttérések alkalmával stb. az állam tör- vényeire kellő tekintettel legyenek. Végre az egyház a feje- delem és a haza jóllétéért is köteles imádkozni.1

Az állam jogai az egyházzal szemben.

Az állam főnökeinek az egyház iránt való jogai két- télék :

1. Az egyház által az államnak átengedett׳ joguk. Hazánkban az apostoli magyar király a következő, az egyház által áten- gedett jogokat gyakorolja: a) Az érsekeket, püspököket és coadjutorokat (cum iure successionis) ö nevezi ki; továbbá az apostoli tábori helyettest (vicarius), Magyar- és a társországok- ban ö nevez ki a világi és szerzetbeli valóságos és czimzetes apátságokra és prépostságokra, minden káptalani valóságos és czimzetes méltóságokra és oly javadalmakra, melyekre nézve a kegyúri jogot a vallás- és tanulmányi alap gyakorolja.

b) Az egyházi javak mindennemű elidegenítéséhez és tete- mesb megterheltetéséhez beleegyezése kívántatik.

c) A vallás- és tanulmányi alapot az egyház nevében kezelteti.

2. Sokkal fontosabb azonban az államnak azon joga, mely önvédelmi vagy óvójognak neveztetik (ius defensionis et praecautionis sive ius cavendi), mely abban áll, hogy ha az egyház szolgái részéről valamely visszaélés vagy gyarlóság fordulna elő: a polgári hatóság az ily intézkedések ellen fel- szólalhat és tiltakozhatik. E jogával azonban az állam csak óvatosan élhet, hogy az igazságos vagy méltányos határt át ne lépje: azért igazolatlan lenne az állam eljárása, ha az

1 Tim. I. 2, 1.