Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

mit magadra vettél. Nehéznek, lehetetlennek mondod ezt ? Akkor azon légy, hogy magadnak szelid. kedves és jóindulatú nőt válaszsz, mert ha magadnak rosszat választasz, viselned kell egész életedben e rossz választás következményeit; ha pedig eltaszítod magadtól az ily hitvest, házasságtörés bűné- ben vagy részes .... Hallom, hogy egyik-másik így szól: megtörtént, hogy némelyek, kik földhöz ragadt szegények voltak, házasság útján meggazdagodtak és gazdag feleségük révén bőségben és jólétben élnek. Mit mondasz jó ember? Te feleséged után akarsz boldogulni! Es nem pirulsz? Nem bújsz a föld ala szégyenletedben, hogy ilyenekre még csak gondoltál is? Férfiúhoz illő beszéd az ilyen? A feleség dolga az, hogy a meglevő vagyont gondozza, ügyeljen a hevéte- lekre és kiadásokra s gondját viselje a házi dolgoknak; az Isten avégre adta a feleséget, hogy ezekben és hasonlókban a férfinak segítségére legyen. . . . Mert az Isten meghatározta mindkét nembelinek tevékenységi körét; az asszony gondozza a ház belsejét: a férfi a közügyeket, a törvényhozást, tör- vénykezést szolgálja s fegyverrel védje a . hazát. Az asszony sem kardot, sem dárdát nem forgathat ; de igenis pergetheti az orsót, szöheti a vásznat s buzgón gondozhatja a házi ügyeket. Neki nem kell véleményét kifejtenie a törvényhozás házában, de igenis adhat okos tanácsokat a családi ügyek- röl, sokszor bölcsebbeket, mint a férfi. A város kormányzása nem a nö kötelessége; de igenis nemes hivatása, hogy jó gyermekeket neveljen, ezek képezik legdrágább kincseit, hogy felügyeletet tartson a cselédek felett, hogy a család körében mindenki teljesítse kötelességét, hogy édes szabadságot biz- tosítson férjének, megkímélvén öt a háztartás, a ruházat, a konyha és ezer apró gondoknak terhétől, melyekkel férti saját tekintélye csorbítása nélkül nem foglalkozhat. . . . Miután ekként tudjuk ezeket, keressen kiki magának erényes, jó jel- lemü feleséget, hogy szeretetreméltó egyetértés és múlhatatlan vonzalom édes örömeit ízlelhesse. A férfi, ki magánál gaz- dagabb nőt vesz el, az nem feleséget, hanem zsarnokot vesz magához. . . . Ellenben, aki rangjához illő, vagy magánál .szegényebb nőt vesz el, az társat és segítőt vesz magához s