Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
763 — biztonságban, becsülettel, békével, jó lelkiismerettel élvezhetnéd az örömet».1 Szép és tanulságos, mit arról mond, hogy mennyiben érdemes tekintetbe venni a házasság kötésnél a vagyoni álla- potot. «Kedveseim! senki közületek ne vágyódjék arra, hogy magánál gazdagabb nőt vegyen el; jobb, 11a magánál szegé- nyebbet választ hitveséül. A gazdag asszony hozománya kin- csévél nem sok örömet hoz a házhoz, de annál több bánatot követeléseinek nagysága, költekezései, lenézése s megvető beszédmodorával. Talán így fog beszélni: Nekem semmi nem kell, ami a tied, megélek én a magaméból s azon jövedel- mekböl, melyeket családom ad. Mit felelsz erre? Hisz tested sem a tied s te jövedelmeidről beszélsz! A házasságban férfi és nö egy testet képez; s nálatok nemcsak közös vagyon lesz, de két egymástól elválasztott vagyon! Ah mily végzetes a pénz rendetlen szeretete! Egy létet, egy életet, egy testet képeztek s ti mégis enyém és tiedről beszéltek! Ez a bűnös beszéd a pokol találmánya. Hisz az Isten sokkal szükségesebb dolgokra nézve alapította meg köztünk a vagyon közösségét, mint a pénz! Nem szabad így beszélnünk : a világosság az enyém, a napfény az enyém, a víz az enyém; ez élet fen- tartó elemek közös tulajdonunkat képezik; csak a vagyon ne legyen közös birtok a hitvesek közt! Inkább veszszen a pénz ezerszer, vagy ne, de igenis veszszen el a pénzhez való szertelen ragaszkodás.» Ezen és hasonló nagy életbölcseséget tanúsító beszédek- kel igyekszik az érdekházasságokat megakadályoztatni. Ha pedig már tanácsa ellenére ily házasságok megköttettek, tapin- tatos tanácsokat ad a vagyonbeli különbözőség által okozott félreértések s családi boldogtalanság elhárítására. «Ha nőd így szól: ez az enyém ; feleld neki azonnal: Nem tudom, mit követelsz, mint tulajdonodat; mert a mi engem illet, semmi sem az enyém; és nemcsak ez, meg emez a tied, hanem minden a tied. Bocsásd meg neki az ilyen beszédet. Nem .láttad még, hogyan szoktunk bánni a kis gyermekekkel? Ha a 1 T. 3. p. 198, 202.