Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

753

az éhező szegényeket: a mód felett fényűzőknek bemutatja a ruháitól megfosztott Jézust s a ruhátlan szegényeket: a javítha- tatlanokat éles gúnynyal ostorozza. «Ha oly nagy gondot fordít- tok a lábbelire, ha ez oly drága előttetek, miért nem viselitek saruitokat nyakatokon vagy fejetek tetején ? Nevettek ezen ? Én pedig, midőn ezt vagyok kénytelen mondani, közel állok a síráshoz: mert az ily esztelenség szivemet szaggatja, s az ily csekélységekhez való ragaszkodás fohászokra késztet.»

Erkölcsi beszédeinek legfőbb és leggyakrabban visszatérő tárgyait kora embereinek bűnei képezik: fösvénység, kevély- ség, fényűzés, iszákosság, babona, látványosságok hajhászása. Ezekben a beszédeiben egyenesen és tisztán az emberi akarat megnyerésére kevés gondot fordít, e helyett a bűn megutálására nemes indulatokat ébreszt hallgatóiban. Pompás leírásai, néha ironikus jellemzései, de mindig gyönyörű képletei és hasonla- fainak fénye által magával ragadja a hallgatót s feledteti vele az érvelés hiányait.

Jellemzésével kívánatossá teszi a jó erkölcsöket, a bűnös szemei elé pedig jól eltalált arczképét festi, hogy ettől elbor- zadva, elkerülje a bűnt. Ámde a sötét színekkel festett képen is átvillan a szónok szeretetének fénysugara, beszédéből a szív jóságának illata árad s a szónok részvéte feledteti az éles jellemzést, a hallgatóság pedig a szónok finom nyelvének s irályának varázsa alatt állva, okoskodni megfeledkezik.

Egy ellenség legyőzésére, sőt megsemmisítésére tör tehet- ségének minden erejével, s ez a bűn. Gsataterve, melyet az ellenség legyőzésére felállít, abban áll, hogy magas polczra emelve fel Isten evangéliumát, ezt tehetsége minden fényével veszi körül, hogy erre irányítsa a hallgatók figyelmét, vonzó- dását, tiszteletét, szeretetét. Ezután felkeresi a bűnt a maga rejtekhelyein, megtámadja mindenütt, minden alakban és min- den rendelkezésére álló fegyverrel: érveléssel, gúnynyal, szén- vedélylyel: minden egyes beszédét philippikának lehet mon- dani a bűn ellen. Megdönti az álokoskodást, az álszégyent megvetés tárgyává teszi. Mindezen szigorúsága mellett ö a sze- .gények, elhagyatottak, megvetettek, üldözöttek védője; de egy«Hittudományi Folyóirat» 1892.

48