Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

746 —

1. A beszéd-anyai).

Beszédei dogmatikus és erkölcsi tartalmúak lévén, először az előbbiek-, azután az utóbbiakról fogunk szólani.

Dogmatikus beszédeiben egyszerűen és nyíltan terjeszti elő az egyház tanítását, ezt bebizonyítja s igen kevés figyel- met fordítva korának sok ellentétes és szétágazó véleményeire, téves tanaira, megvédelmezi a kath. tant. Érveit a Szentírás és az ész fegyvertáraiból kölcsönzi:

«A feltámadásról vitatkozó Pál is hoz fel észbeli érveket. Vájjon mily mentségük lesz a feltámadás tagadóinak, midőn a feltámadást naponkint látjuk a magvakban, a növényekben, sőt saját nemünkben is ? A magnak is előbb romlásnak kell indulnia, s így támad belőle az új sarjadzás. Midőn Isten alkot valamit, neki nincs okra szüksége. Miként teremtett minket semmiből? E kérdést keresztényekhez intézem, kik magukról azt vallják, hogy ők hisznek a Szentírásban. Én még emberi észből merített más érvet is fogok előhozni.

Némely ember a gonoszság, más pedig az erény útján jár; és ime: sokan azok közül, kik a gonoszság útján jártak, szerencsésen aggkort értek meg. az erény útján járók pedig nem. Mikor és hogyan fogja tehát mindenki érdeme szerint jutalmát vagy büntetését elvenni? Ez igaz, mondják, de a test mégsem támad lel. Vájjon ezek nem hallják-e sz. Pál e sza- vait: Kell. hogy a romlandó magéira, öltre a rothadatlanságot? És itt Pál nem a létekről szól, mert hisz a lélek rothadatlan, de meg feltámadásról is csak a holtakat illetőleg lehet be- szélni.»1

Mint kiválólag gyakorlati szónok, előtte csak annak van becse, mi az embert jobbá s ekként boldogabbá teszi; ez elv- bői indulva ki, fő törekvése dogmatikai beszédeiben megszeret- tetni a dogmát. Ami az alap az épületnek, az a prédikáczió- nak a dogma, ezen építi fel az erkölcsi tanítást.

Hogy a dogmát megszerettesse, hogy reá mint alapra to1 Horniba 65. in Joan.