Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Dr. Rézbányay József: Az egyház és az állam között való viszony kérdése hazánkban
705 A z 1728—29-iki országgyűlés pedig tárgyunkat csak a pannonhalmi főapáinak a dézsmajog somogymegyei része meg- váltását illető kölcsönös egyessége megerősítésével, valamint az augustiniánus remeték befogadásával érinti. 5. Nem haladhatunk el a hazánk történetében páratlan fontosságú s tárgyunkat illetőleg is fontos tény mellett kellő figyelem nélkül, hogy 1741-ben III. Károly halálával, annak lánya Mária Terézia királynőnek és uralkodónak elismertetvén, a királynő a kegyúri jogok gyakorlatában is megerösíttetett, mit Mária Terézia térlias erélylyel gyakorolt is. Az erre vonat- kozó pápai okmányt 1758-ban XIII. Kelemen pápától keltezve közli Roskoványi2 I. köt. Mon. 232. 233. Ugyancsak XIII. Kelő- men pápa figyelmezteti a keresztény fejedelmeket, többek között Mária Teréziát is, keresztény fejedelmi kötelmeikre, hogy az egyház jogait vegyék oltalmukba és az eretnekek támadásai ellen védelmezzék,8 majd 1766-ban ugyanazon királynőhöz intézett jegyzékében tiltakozik a censura ellen, mintha egyházi könyvek és iratok csak ezen ellenőrzés mellett volnának elfogadhatók.׳‘ Az 1741-iki diaeta 70 t.-cz. közül tárgyunkra csak kevés vonatkozik. A prímási méltóságot ö felsége törvényes hatósá- gába visszahelyezvén, neki a kettős királyi pecsétet törvényes használat végett átadja. 10. t.-cz. Magyarország és kapcsolt részei rendéinek kérelmére Ö felsége elrendelte, hogy Dalmát-. Horvát- és Tótország azon statútuma, mely keblükben egyedül a római katliolikus hitvallás fentartására vonatkozik, ezen országgyűlésen erösíttessék meg. E szerint ezen országokban csakis a római kalholikusok birtokképesek, a katholikusok földesúri gazdatisztek nem lehetnek. 46. t.-cz. Végül a Magyar- országban hajdan virágzott Domonkosi-rend szokott feltételek mellett befogadtatik. 65. t.-cz.6 Mária Terézia az apostoli királyi jogokat szilárd öntu- 1 2 * 4 1 C. J. H. II. 170-188. 2 Roskoványi. I. pag. 274 s U. 0. Mon. 234—238. p. 279. 4 U. o. Mon. 250. p. 307. 8 C. J. H. II. 189—207. • Hittudományi Folyóirat»18.02. 45
