Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Dr. Franciscy Lajos: Szűz Mária az evangéliumokban, mint jegyes és hitves
— 682 megszerezték. Mindez mutatja, hogy a jegyváltás és a me- nyegzö között is hosszabb tartamú időnek kellett lefolynia. De különben mire is lett volna való a két különböző szer- tartás, ha mindakettö által csak egy jogi tényt, ugyanegy időben végbemenő mozzanatot akartak volna megvalósítani? Ha tehát tekintetbe veszszük. amit a zsidók házasság- kötési módjáról a Szentírásban, a talmudban és az íróknál találunk, bizonyosnak mondhatjuk, hogy a tulajdonképeni házasságkötés, az eljegyzés volt. Ezáltal a felek, a házastársi együttélés tekintetében, dologra való jogot (jus ad rein) nyer- tek. A menyegző pedig, a háza-sági teljes-jogúság birtokba- vétele volt. mely az együttélés szempontjából, dologban való joggal (jus in re) ruházta fel a feleket. Ebből az eljegyzési és a menyegzői cselekvéseknek időbeli különválasztása, önként következik. Hogy mily hosszú volt a két cselekvés közt lefolyó idő- tartam, azt nem lehet pontosan meghatározni. Némelyek 10 hónapot, mások 1 évet vesznek fel. A Szentírás jelezni lát- szik, hogy ez az időtartam minden egyes esetben a vőlegény és a menyasszony szüleinek különböző megállapodása szerint változó volt. Jákob és Ráhel között hét esztendeig tartott az eljegyzés, mivel Jákob így állapodott meg Lábánnal, s csak a hét esztendő letelte után kérhette amaz a menyegzőt ipjától, mondván: «Add nekem feleségemet, mert immár az idő kitelt». (Gen. XXIX. 21.) A talmud-írók megengedik, hogy a vőlegény a körülmények tekintetbe vételével a menyegző napját tetszése szerint tűzhesse ki, s ha a menyasszony szülei késedelmeskednének, azt meg is sürgethesse. Csak akkor volt e tekintetben a vőlegény keze megkötve, ba a menyasszony még nem töltötte be élte 12. évét. Ebben az esetben várni kellett a nagykorúság idejéig.1 A zsidók házasságkötési szertartásainak megvizsgálása után kimondhatjuk, hogy a kapott eredmény zavartalan össze hangzásban áll véleményünkkel, sőt annak valószínűségét nö- véli. Mert, 11a a zsidók az eljegyzést a menyegzőtől hosszabb 1 Seiden, i. m. Migne. i. 11. 680. s kötv. 1.
