Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Dr. Franciscy Lajos: Szűz Mária az evangéliumokban, mint jegyes és hitves
669 tatis. Az ifjúság férjének zsidó nyelvhasználat szerint az oly vőlegény neveztetik, aki még nem hozta házhoz menyasszo- nyát.1 Hasonlóképen a «bethula» kifejezés is azt a menyasz- szonyt illeti meg, aki még szülei vagy rokonai házánál tar- tózkodik. Másfelől tudjuk, hogy csak a valódi hitves és a vér- rokon-asszonyok gyászolták halottjaikat hamuban és szőr- zsákban.2 Midőn tehát a próféta a menyasszony-szüzet szőr- zsákba öltözteti s ily állapotban keseregteti, eléggé érthetően jelzi, hogy e szüzet az eljegyzés igazi hitvesnek avatta fel. Tételünket egyébiránt azon kifejezések is megerősítik, melyek a jegyváltásnál a rabbik előírása folytán használato- sak voltak. A vőlegény ugyanis, vagy felhatalmazottja az. eljegyzés előtt a következő áldást mondotta el: «Áldott légy Űr Isten, világ királya; aki parancsai által megszentelt min- két és a vérfertőzést megtiltotta s akará, hogy tartóztassuk meg magunkat jegyeseinktől; megengedő azonban, hogy úgy nászágy, mint eljegyzés által velünk összekötött feleségeink legyenek.)) Áldott, ki megszentelő népét, Izraelt, nászágv és- Jegyváltás által. (Benedictus, qui sanctificavit populum suum Israel per thalamum et sponsalia).3 Végül, az eljegyzés természetére biztosan következtetlie- tünk azon módból is. melyet a zsidók az eljegyzési szerződés felbontásánál követtek. A menyasszony, a mellett, hogy a jegyesi hűséget szigorúan megőrizni tartozott, az eljegyzéstől el nem állhatott. Egyáltalában, vele szülei és fivérei rendel- keztek, neki magának igen csekély jogai voltak. A vőlegény- nek azonban jogában állott a menyasszonyt cserben hagyni. Hogy ezt megtehesse, köteles volt a menyasszony atyjának bánatpénzt fizetni és a menyasszonynak váláslevelet adni. A váláslevél-adásnál nem jött tekintetbe, vájjon volt-e a jegye- sek között testi együttélés, mivel ettől sohasem függött az eljegyzés érvénye. Megtörtént, hogy a jegyesek szót sem vál- tottak egymással, minthogy az egész ügyet a kérő és a leány 1 V. ö. Példab. II. 17.: «Reliquit ducem pubertatis suae» és. Malach. II. 14.: «Uxorem pubertatis suae», i. e. sponsam. 2 Judith, VIII. 5. 6. 8 Seiden, Utor Hebreica, i. h. 695. 1. — Flunk, i. h. 676. 1.
