Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

Dr. Beliczky János: Hit és tudás

646

tionem acquisita». Ha tehát szorosan veszszük a dolgot, az alapelvek ismerete még nem tudomány; mivel nem gondol- kodás, fárasztó fejtörés müve az ily ismeret, hanem magából a fogalomból, mint burkából az érett gyümölcs, mintegy természetszerűleg kiválik. Azért hát, noha az alapelvek isme- rete mindenkinek oly világos és biztos, hogy azok igazságát csak a rossz akarat vonhatja kétségbe, mégis, ha bölcsele- tileg akarunk szólni, azt kell mondanunk, hogy inkább értjük, mintsem tudjuk azokat. Mert 11a tudnák az ily igazságokat, arról is számot tudnánk adni. hogy miért igazak, mivel a dolgoknak okaikban való fölismerése alkotja. Már pedig nagy fát mozgat, aki bizonyítgatni akarja, hogy kétszer kettő négy. vagy hogy az egész nagyobb bármelyik részénél. Ott kezdő- dik tehát a tudományos ismeret, ahol az ész, a gondolkodó ész kezd működni. Azért kevés szóval sokat mondott Hyppo tudós püspöke, mikor azt írta, hogy amit tudunk, azt az ész- nek köszönjük. Az okoskodó ész meg az alapelvekböl indul ki s mindaddig kutat, fürkész, elemez, míg ismét vissza nem tér oda, ahonnan kiindult. Mikor valamely igazságot az alap- elvekre sikerült felbontania, akkor fejezi be feladatát az okos- kodó ész, akkor szűnik meg gondolkodni, midőn az igazság szemlélésében nyugszik. S ez a nyugalom a tudomány amaz édes gyümölcse, amely a fáradságos gondolkodás keserű gyö- keréböl fakad.

Ha tehát a tudomány kiinduló pontja, s mintegy rugója és csírája az alapelv, nem szenved kétséget, hogy köre csak annyira terjed, amennyire az alapigazságokban nyilvánul(') erő nyúlik. Ez az erő, hatalom alkotja azt a birodalmat, amelyet a tudomány szabadon bebarangolhat, de amelyen túl- lépnie nem szabad. Mert miként a földbe vetett szilvamagból esztelenség narancs- vagy czitromfát várni: ép oly hiú gon- dolat azt képzelni, hogy a valódi tudomány a lelkűnkbe vetelt alapigazságok hatáskörén túl mehet. Ezen alapelvekben rejlett az az egyetlen forrás, amelyből a tudásra termett ember hűsítő italt meríthetett mindaddig, míg számára meg nem nyílt a hit, «az élet forrása», amelyből az örök életre szökellö víz fakad.