Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

Irodalmi értesítő

280

tentia) mindig az oltár közepén marad, kis misében (vagyis nine assistentia) mindig, tehát akár van expositio, akár nincs, az oltár szélére megy. A C. R. a misékben másféle diversitas-1 nem igen ismer.

A 145. 1. meglepő, hogy a szerző pacificale-t ad az ünnepies misére induló pap kezébe; ez nagyon speciális magyar szokás. A római liturgia más pacifcale-1 nem ismer, mint amit a béke-csóknál használnak.

A 208. 1. a «Missa Rogationum »-ban, miért nem kellene venni az esetleges oratio imperatít, — nem találom okát.

A 219. 1. a «praesente corpore» esetében meglevő pri- vilegiumot, minden korlátozás nélkül, egészen azonosítja szer- zönk a «non praesente corpore ex rationabili causa, sed non- dum sepulto»-féle privilégiummal. Fiz helytelen. Tévedésének forrása az. hogy az előbbire nézve a festum fori hangsúlyo- zása a C. R. részéről kikerülte figyelmét. így a fér. 2. et 3. post Pascha és Pentec. ott, ahol in choro et foro ünnep, kizárja az első esetben is a Requ. misét; de a második eset- ben mindenütt, habár csak in choro ünnepeltetnék is. Ugyan- csak sz. József, Kereszt, sz. János, Jézus sz. Szíve, csak ott zárják ki a Requiemet az első esetben, ahol in foro ünnepel- tetnek; a második esetben mindenütt.

A 222. 1. idézve 23. febr. 1884. Neapolit. rescriptumot, azon eredményre jut: «distinctio apud liturgicos communis anniversaria fundata inter et privata, dummodo de vere anniv. die agatur, amplius sustineri non potesU. Ebből látszik, hogy szerzőnk a Congregatio Rit. válaszait, per excessum, félreérti. Megjegyzendő itt a) hogy ez nem decretum, hanem rescriptum; b) ez is particulare, és épen azért c) a nápolyi dioecesis szá- mára mint privilegium, indultum particulare tekinthető. Fiz pedig nem elég, hogy egészen általánosan elfogadott elv azon- nal megdőljön. Hiszen hasonló privilégiumok vannak nálunk is, pl. a pécsi egyházmegyében. Innét van, hogy a rubricisták, kik ezen 1884-ki rescriptumot bizonyosan ismerték, ezt a communis distinctio-t változatlanul föntartják. (V. ö. Hart- mann Repert. Rit. 1890. 219. s köv. lap.) Ha ilynemű re- scriptumok száma szaporodik, idővel ezen megkülönböztetés