Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

Irodalmi értesítő

276

bizonyítására; mert az nem tekinthető komoly érvnek, hogy a rubrika törvény (lex), és a törvény fogalmában van. hogy kötelez (lex est de ligare); mert egyszerűen tagadható a suppositum. Vagyis: a rubrika regula, norma; és ez a regula, ha a lelkiismeretben is kötelez, mondható törvénynek is: ha nem kötelez, marad egyszerűen regula. A különböző idé- zetek egyes decretumokból a szerző álláspontját nem igazol- ják; mert azok nagyon ismeretesek azok előtt is, kik sok rubrikát directiv jellegűnek tartanak : s azokból mi sem követ- kezik más, mint hogy in genere a rubrikákat pontosan meg kell tartani. Különben azáltal, hogy szerző elfogadni kény- télén a facultativa rubrikát, egész theoriáján olyan rést ütött, melyen keresztül bújhatik a directiva rubrika is.

A második elvi jelentőségű dolog szerzőnknek fölfogása a Congregatio Rit. határozmányairól, melyeket ö minden meg- különböztetés nélkül törvényeknek látszik tartani. Igaz, hogy

C. R. törvényhozó testület; de ebből nem következik, hogy annak minden actusa legislativ természetű. Különösen óvatos- nak kell lenni abban, hogy ami bizonyos helyen kötelező, eo ipso általánosan kötelezőnek ne tartsuk. Más a decretum gene- rale, más a decr. particulare; és más az egyszerű rescriptum; úgy hogy a C. R.-tól eredő válasz nem egyszer tisztán theo- retikus, tisztán tudományos értékű; nem dönt, csak megmondja, liogv mi látszik leghelyesebbnek. A szerző nagyon helyesen teszi, ha e kérdésben kellő figyelemben részesíti a rubricisták azon tanát, hogy a C. R. decretumainak alkalmazásában nem- csak per defectum, hanem per excessum is lehet tévedni.

Ez rá vezet a harmadik elvi jelentőségű dologra: a con- suetudo-ra nézve szerzőnk túlságosan merev álláspontot foglal el s mihelyt valamely rubrikát vagy decretumot állíthat szembe1 az ilyen szokásnak kérlelhetetlenül kitekeri a nyakát. Itt js szükséges a consuetudo praeter, iuxta és contra legem közt megkülönböztetni. És habár egy rubrika -ellenes szokás soha sem törvényes, ebből még nem következik jogosultsága azon eljárásnak, hogy egyesek a szokáson túltegyék magokat. Ha a püspök a szokást — elegendő okból, amit egyébként ismét maga a püspök fog megitélni, — föntartandónak véli,