Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Irodalmi értesítő
274 illetékesek valának szentszékeink minden lelki ügyedben (20. 1.) minden végrendeleti ügyedben (25. 1.); sok világi vonatkozású ügyedben (29. 1.; v. ö. még 33., 51., 105. 11.); ötét (42. 1.); földi rosszal sújtanak (224. 1.); «az Írásbeliség tehát magával hozza, hogy minden perbeli ténykedésed följegyeztessenek, vagyis hogy azokról jegyzőkönyv felvétessék» (87. 1., e. h. vétessék fel: 1. még 89., 97., 104., 110., 168. 11., — ez utóbbi helyen: «... ezek alatt mindazon ügyek értetődnek . . .»). A latin szavak kiírásában a szerző nem következetes ; pl. kongregáczió (1. és 193. 1.); konválidására (170—171. 1); instrukczió (23. 1.); nunczius (22. 1.); de már ugyancsak a 22. 1. resolutio, paralysáltatván (8. 1.); dotatio (10. 1.); dis- pensatio (176. 1.) stb. A sajtóhibák közül — melyek azonban igen könnyen észrevehetők — felemlítjük: Saoctitas Sanctitas helyett (13. 1. 2. j.); eoníirmator confirmator h. (21. 1. 2. j.); indicem iudi- cem h. (70. 1.); quaetiones quaestiones h. (78. 1. 2. j.); insinna- tiva insinuativa h. (114. 1.; — v. ö. 85. 1. j. és 91. 1. j.). Dr. Bhán Feliczián. Vademecum liturgicum, continens expositionem ru- bricarum Missalis Romani etc. . . . permittente reveren- dissimo Ordinariat!! Strigoniensi edidit Theophilus J. Kiinda ... Budapestini, 1892. 2 fl. Örvendetes jelenség, hogy épen azok sorában, kik «in cura animarum» minden idejöket és erejöket a lelkek üdvére szentelik, akadt olyan, aki az imént jelzett mü megírására vállalkozott. Sőt megfontolva azt. hogy a theologiai irodalom s különösen annak liturgikus része, nálunk mennyire termé■ ketlen, még meglepőbb és csodálatosabb, hogy amire theol. tanárok nein vállalkoznak, azzal a szerző, — budapesti József-városi káplán, — ajándékoz meg bennünket. A mü, — tagadhatatlan, — figyelmet érdemel. A szerzőnek hivatása van a rubricistika terén. Kutatni, fölismerni, alkal
