Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

Dr. Mihályfi Ákos: A papnevelés Németországban

244

szívükről az anyai nevelés által rá vont vallásos zománczot״ Ezt több gimnáziumi hitoktató és gyóntató vallomásai után mondhatom, de különben a városaink és gimnáziumaink isme- röi előtt amúgy is világos.

De minthogy e kérdésről már más helyen kimerítően szólottám,1 most elégnek tartom fölemlítését. Azonban ilt is újra megjegyzem, hogy nézetem szerint a papnevelés reform- jának, melyről újabban sokszor beszélnek, a kis-szemináriu- moknál kell kezdődnie. A papnevelés reformálásában legelső és legszükségesebb volna a trienti zsinat szellemének meg- felelő kis-szemináriumok felállítása minden egyházmegyében.

Mindezen ismertetett rendszerektől, melyek többé-kevésbbé a trienti zsinat katározatának alapján állanak, teljesen elütő a Németbirodalomban dívó papnevelés, melyet főbb vonalai- ban vázolni e czikk feladata.1 2

I.

Németországban a kis-szeminárium, mint ilyen, nem léte- zik. Volt ugyan a régi időkben, a trienti zsinatot követő kor- ban több buzgó püspök a német fejedelemségekben és igye- kezett életbe léptetni a zsinat határozatát, de az általuk ala- pított intézetek a protestantismus által támasztott harczokban máig sem keltek új életre.

A német birodalmi törvények szerint theologiai tanulmá- nyok csakis egyetemi fakultáson, vagy államilag elismert, akadémiai ranggal biró s az egyetemi fakultásoknak megfele- löen berendezett szemináriumokban végezhetők. Ép ezért theologiát csak az tanulhat, aki államilag elismert gimnázium- ban az egész gimnáziumi tanfolyamot elvégezte és érettségi

1 V. ö. Religio, 1888. I. 31, 32, 33. számokat.

2 Minthogy a németországi papnevelés jelenlegi módszeréről még eddig nem jelent meg egy munka sem. adataimat német theologusok,. papok és szemináriumi nevelők szóbeli vagy levélbeli közléséből merítettem.