Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

A hittudomány előadása a pécsi papnevelő intézetben

A ÍV. éveseknek elöadatnak:

Szertartástan, d. u. heti 2 órában,

Egészségtan, d. n. heti 1 órában.

Nem hagyhatom figyelmen kívül azt sem, hogy mily hasznos a tanárnak az az intézkedése, amely szerint bővebb magyarázatként és a kérdésnek jobb megvilágosítása czéljá- ból egyes jelesebb szerzők munkáiból közöl egyes fejezeteket úgynevezett scriptumok alakjában. így a dogmatikához a pécsi theologian a tanuló ifjúság használja Jungmann-t, Hurter-t, Perrone-t. és Zádori-t; a bölcselettanhoz veszi Lepidi-t, Tongiorgit stb. Rendkívül sok haszonnal jár a tanárok ezen tapintatos eljárása, amennyiben a theologus míg egyrészről szebb világításban látja maga előtt az előadott igazságot, másrészről kénytelen-kelletlen megismerkedik azon forrásokkal, melyekből később is bőven meríthet. Még egy igen jó szó- kásról akarok itt röviden megemlékezni, mely szokás mél- tán megérdemli, hogy másutt is behozassék. Lehmkul Com- pendiumát1 használja az ifjúság; de ez tudvalevőleg casu- istiká-val nem bir, azért a tanár vitatkozásokat rendez. Az aemulusnak kötelessége a ca.sus-t a disputatornak felvetni és ha az utóbbi amazt nem fejti meg jól, a tankönyv regulái szerint kijavítni. Ez míg egyrészről nagyon élesíti a tanít- vány eszét, másrészről igen élvezetessé teszi az amúgy talán száraz elméletet és a növendékpapot önálló gondolkodásra vezeti. — A «Káté-emlézés» czéljáról és hasznáról, úgy hiszem, fölösleges volna szólnom.

Kívánnivalók.

Alkalmas patristikai tankönyv nem lévén a könyvpiaczon, óhajtandó volna, hogy az arra hivatottak egy mennél prak- tikusabb tankönyv kiadásáról gondoskodnának.

Nemcsak tankönyvekre, hanem tantárgyakra nézve is hozassék be országszerte az egység, mert ami az egyikben hasznos, a másikban sem lehet haszontalan. b. F.

1 Méltatását 1. a «Mária Kert» 1891 okt. füzetében.