Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

Dr. Kiss János: A papjelöltek kérdésének reformjához

II.

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

A PAPJELÖLTEK KÉPZÉSÉNEK REFORMJÁHOZ.

kik hittani intézeteink tanrendjének mostani állapotát jól ismerik s a felett gondolkoznak, mind, kivétel nél- kül, megegyeznek abban, hogy a jelenlegi tanrend nincs fogyatkozások nélkül, melyeket sürgősen el kellene távo- lítani s a papképzést jelentősen alaposabbá s egyúttal gyakor- latiasabbá, korszerűbbé kellene tenni.

A fő kívánság kétségtelenül a tanításnak szilárd bői- cseleti alapra fektetése, mint az utóbbi években sokszor lett hangoztatva. így pl. a «Magyar Sion» 1887. évfolyamának januári és februári füzeteiben, vagy a «Bölcseleti Folyóiratban» 188C, 121., 246., 419., 1887, 243., 1889, 155.. 1890, 135., 324. old. Tagadhatatlan, hogy e téren újabban nem kevés történt. A budapesti tudomány-egyetem hittudományi karán már évek óta tartatnak bölcseleti előadások. A vidéki hittani intézetek legtöbbjében szintén előadják a scholastikus bői- cseletet, mint azt ismételt ízben közöltem folyóiratomban.

Ámde még mindig kevés az, ami történt. Névleg min- denekelött a hittani intézetek legtöbbjében csekély a bölcselet