Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Dr. Kiss János: Egy szabadgondolkozó az egyház függetlenségének megsértéséről
199 kai egyetemben, kollégáival, kiket az állam a nem katholikus vallási társaságokban alkalmaz, valamint azokkal, kiket ugyan- csak az állam az egyetemen, a közigazgatásban, a csendőr- ségben vagy a rendőrségben alkalmaz.1 Ilyen a forradalom- nak általános és végleges eredménye a társadalmi élet minden ágában; úgy az egyházban, mint egyebütt, kiterjesztette az állam hatalmát és beavatkozását nem tévedésből, hanem szán- dékosan, nem esetleg, hanem elvből.2 «Az alkotmányozó gyű- lés, mondja Simeon, belátta, és pedig helyesen, hogy a vallás lévén a kormányzás egyik legrégibb és leghatalmasabb esz- köze, azt jobban, mint volt, a kormány hatalma alá kell hajtani;» innen a papság polgári alkotmánya; «az alkotmányozó gyű- lés egyetlen igazságtalansága abban áll, hogy nem akart kibékülni a pápával». Jelenleg a pápa és a kormány közt létesült egyesség következtében az új kormányrendszer befe- jezi a régi uralom müvét, s úgy az egyházban, mint máshol, a mindent középpontosító állam hatalma teljes. 1 D’Haussonville, III. p. 438. 1810. októberben találkozik Fontaine- bleauban Maury bíborossal, kit épen párisi érsekké neveztek ■ a bíboros így szólt a rendőrfőnökhöz: «Valóban a császár gondoskodott a fövá- ros két legnagyobb szükségletéről; jó rendőrség és jó papság mellett nyugodt lehet, hogy a közrend nem fog megháboríttatni; hiszen egy érsek szintén egy rendőrfőnök.» s Simeon jelentése a törvényszék előtt, midőn bemutatta a con- cordatumot és a szervezeti czikkelyeket, 10. év, 17. germinal. — Mos- tantól kezdve «minden vallás szolgái alá lesznek rendelve a kormány- nak, mely azokat, választja vagy jóváhagyja, továbbá magához kapcsolja legszentebb Ígéretek-, s magával függésbe hozza fizetésük által.» (Folytatása következik.) Dr. Kiss János.
