Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Vajó József: Néhány szó szemináriumaink tantervéhez
II. HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. NEHÁNY SZÓ SZEMINÁRIUMAINK TANTERVÉHEZ. Dr. Karsch Lollionnak e folyóiratban (I. évf. 745 1.) meg- jelent czikke indít arra, hogy hittudományi intézeteink tantér- véhez egy pár szót szóljak. Figyelemmel kísértem azt, mely szemináriumokban adják elő a bölcseletet és mi módon. Saj- nálattal tapasztaltam, hogy a hittudományi bölcselet több sze- mináriumban nincs előadva; ahol előadják, a reá fordított órák száma vajmi kevés és több intézetben még ezek az órák is a legfontosabb tárgynak, a dogmatikának, óráiból vannak elvonva. Vizsgálván szemináriumaink tantervét, a hasz- nált tankönyveket, arra a ma már több oldalról hangoztatott gondolatra jutottam, hogy itt reformálni kell és pedig igen sokat. Mi a czéljuk a papnevelő intézeteknek? Nem más, mint hogy azokban jó papok képeztessenek, a hivök számára jó pásztorok, kik a reájok bízandó lelkeket minden lehetséges eszközzel Krisztushoz vezessék és az élő hitben a haláláig megtartsák. Tehát ezen czél elérésére alkalmasnak kell lennie a tantervnek, alkalmasaknak kell lenniök a tankönyveknek. (A lelki életre nézve most nem akarom nyilvánítani nézetei- met). A növendékek szellemi kiképzése olyan legyen, hogy a 33 aHittudományi Folyóirata 1891.
