Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Dudek János: Az egyház önálló, tökéletes társaság
634 azon szavaiban,1 amelyekben az egyház kormányzására szűk- séges tejes hatalmat a 12-re ruházta : «Amiket megkötöztök e földön, meg lesznek kötve a mennyben is; és amiket fel- oldoztok a földön, fel lesznek oldozva a mennyben is» (Máté 18, 18.)• E nyilatkozatban a «kötni» és «oldani» (Xustv Seív) az emberekre és az erkölcsi rendre vonatkozik; feltételez bizo- nyos köteléket, mely köthető és oldható. Már pedig az emberre nézve hármas kötelék lehetséges az erkölcsi rendben: a tör- vény, a bűn és a büntetés köteléke, amelylyel az embert kötni s viszont amelytől öt feloldani lehet. A hármas kötelék- nek megfelelően az oldás és kötés hatalma tehát tulajdonképen a törvényhozói, bírói és kényszerítő hatalmat jelenti; ezzel ruházta fel tehát Krisztus apostolait, fentebbi nyilatkozatá- val; amely hatalom a legáltalánosabb leszen, «amiket meg- kötöztök», mindenre ki fog terjedni és semmi sem lesz kivéve alóla, már t. i. ami ezen országhoz vagyis egyházhoz tartozik. A kötés és oldás kifejezései a legfőbb hatalom helyett a keletiek beszédmódjának felelnek meg, amire a profán írók- nál sem hiányzanak példák. így pl. Diodorus Siculus közöl egy feliratot Isis sírjáról, mely ekkép hangzik : «Én vagyok Isis, ezen tartománynak a királynéja . . . mivel amit én meg- kötök, azt senki sem oldhatja fel». Mint látjuk. Isisnek a királyi hatalma «kötéssel» van kifejezve. így Flavius József (de bello jud. 1. 5.) Alexandra királynéról beszéli, hogy a környezetébe betolakodott farizeusok a királynő hatalmát magukhoz ragadván, tetszésök szerint bárkit is számkivetnek vagy száműzetésből visszahívnak, kötnek és oldanak. Flavius szerint tehát kötni és oldani annyi, mint királyi hatalmat gyakorolni. A protestánsok, akik létjogosultságukat a láthatatlan egy- házzal, vagyis akarták igazolni, mikép Krisztus semmiféle vallási társaságot nem alapított, hanem csak tant hirdetett, s hogy ennélfogva semmiféle elöljáróságot nem rendelt: 1 Palmieri: De rom. Pontifice 119 és 263 1. Hurter : Theol. dogm I. (ed. V.) 216 1.
