Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Dudek János: Az egyház önálló, tökéletes társaság
8] ják segítségül, akiben nem hisznek? vagy hogyan hisznek annak, kit nem hallottak? És hogyan fognak hallani tanító nélkül ? Hogyan tanítanak pedig, hacsak nem küldetnek ? , . . Tehát a hit hallásból vagyon, a hallás Krisztus igéje által«. (Róm. 10, 13—-17,). Hallás után támadt a hit, a küldött tanító a hallást esz- közölte. Krisztus küldötte az apostoli testületet, ez küldött ismét másokat és a monarchikus szervezetű apostoli testület a hozzá csatlakozott hívekkel azzá az egyházzá fejlődött, 1 amely kiállva a három százados üdözéseket, mint katholikus egyház megindította az új civilisatio századjait, hogy velők haladjon az idők végéig. II. Tétel: A protestánsok felfogása, mely szerint az egyház mint Krisztus intézménye alatt a hívek láthatatlan s csakis Isten előtt ismert egyesületét értették, egyoldalú s azért tarthatatlan. Jellemzően és a kérdés egész lényegéi kifejezve mondja Möhler: a lutheránusok egyháza nem egyéb, mint testté lett szelleme Luthernek s azért annyira egyoldalú.2 A hivatás nél- kül szerzetessé lett Lutherben lelki töprengései között saját- szerű nézet érlelődött meg, az t. i., mikép hiábavaló az em- hernek minden küzdése, hanem egészen át kell magát enged- nie a kegyelemnek, csak a bűnök bocsánatába való hitet kell feltétlenül fentartania és ily módon a teljes üdvösséget el lehet nyernie. Ez az egyedül üdvözítő hit gondolata. Ezen felfedezése felett később ekként nyilatkozott: egészen más szemekkel néztem (ezután) a Szentírást is, mint azelőtt; átfutottam lel- kemben az egész bibliát, amennyire csak emlékeztem reá és ezen szabály szerint egészen máskép is értelmeztem.3 A bibliának ezen másképen való értelmezése a kérész- ténység új felfogására vezette Luthert a saját egyéni szükség- létéi s az egyedül üdvözítő hit tétele szerint. Krisztus — szerinte — pusztán vallásalapító. 1 L. Hagemann : Die römische Kirche und ihr Einfluss auf Dis- ciplin und Dogma in den ersten drei Jahrhunderten. Freiburg. 1864. * Symbolik. 1864. 419. t. a Germanus K: Reformátorok. 61. 1. 6 *Hittudományi Folyóirat» 1891.
