Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Irodalmi értesítő

— 832 —

kik a szöveg egyes részleteit támadják és különösnél kiilö- nősebb elméleteket állítanak fel. azt. miután saját álláspont- ját a józan ész alapelveivel bebizonyító, természetesnek talál- juk. Az a vád, hogy nem állana a szövegkritika magaslatán, alaptalan, mert jóllehet az egyes kérdések fölötti vitákról, és ami az érdekeltekre nézve fájdalmasabb, a vitatkozókról meg nem emlékezik, annak daczára azon viták biztos ered- ményeit fölhasználta. Egyes kérdésekben a szerző eltér az általános fölfogástól, saját nézeteit érvényesíti és azt lehető- leg röviden, de mindig találóan s kivétel nélkül szellemesen igazolja, ügy hogy új világossággal árasztja el a tárgyat. így midőn Jézus megkereszteltetése alkalmából a Szentlélek két- szeres megjelenését állítja, szent János szavaira támaszkodván. Ebben és hasonló esetekben eljárását az adatok és körűimé- nyék rendkívül szellemes fölhasználásával igazolja.

A mü részletes ismertetését gazdag tartalma s minden oldalon található és meglepő szépségei teszik lehetetlenné. Mi. amennyire a tér szűke megengedi, csak rövid körvonalokban akarjuk vázolni.

Öt könyvből áll, melyekből az első három a bevezetéssel az első, a negyedik és az ötödik a fügelékekkel a második kötetet foglalják el. Az első könyv Jézus származását és fejlő- dését adják elő hat fejezetben. Az első fejezet a zsidó nép polgári és vallásos helyzetét vázolja a római uralom alatt művészi vonásokkal, hű képet nyújtván a müveit világ álla- potának s előadván az emberi gondolkodás eredménytelen- ségeit, óriási erőlködései daczára, melyek végre és csak élve- zetvágyat és az élet-unalom proclamatióját szülték. Saját szemünkkel látjuk az emberiséget gyötrő, mert nem teljesülő vágyat a Megváltó után. Minden egy nagy forradalomra mutat, mely vagy a világ vesztét, vagy annak üdvét fogja meghozni. A változást megelőzőleg nyomasztó csend- és tétlenségbe sülyed az emberiség. Ezen fejezetben is fényesen bebizonyul a szerző jó ízlése és finom tapintata, mert ámbár a Megváltó jöttét megelőző kor bő alkalmat nyújt az ó-világ valóban nem ritka árnyékoldalait egyoldalúlag kiemelni, hogy a rá követ- kezett irányt annál fényesebb világításba helyezze, a szerző