Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Dr. Engelsz János: Az új-szövetség görög nyelve

ayyjlo: '/ד׳7׳/'/ íva as /.o'/.aoÚr,, tv7. 7.7, ó7;5paípcoy.a1. (És hogy a kije- lentések nagysága kevélylyé ne tegyen, adatott nekem az én testem ösztöne, a sátán küldöttje, hogy zaklasson engem.)

Legfölebb Zsid. 9. 3. árrá Ói tó osótsoov /.aTa—ÍT7.w.a 7./7׳ív7) 7 Isjoy.évr, ay!a áyítov. (A második kárpit mögött a hajlék vala mely szentek szentének mondatik.) Legfölebb itt vehető a áyca áyíajv plur. maiestaticusnak. de ez itt is inkább mint tulajdonnév szerepel.1

b) a ג (betli) essentiae;

Márk 5, 25. /.al'yuvví ti; oótz iv p'ÓTi: aiua.To: ít7, (kóóí/.a. (És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendeig.)

Apoc. 1. 10. 'Eysvó7.7,v sv -vs’jy.zri sv tvJ /.,jp'.az.Vi 7,7ipsc, ־/.at tÍ/.qutz ótítco um cpcúYr:/ y.s'fílr:/ <i>; ez/-׳.yyo;. (Itt lélekben elra- gadtatám az Úr napján és hallék hátam mögött nagy szóza- tot, minő a harsona szó.)

Efez. 5, 9. ó yáp /.ap-ró; too ׳pwTÓ; iv —á77׳j áyafkoTŰvr; /.at St/.atOT'jvv] /.at áXzhsta. (Mert a világosság gyümölcse a minden- nemű jóságban, igazságban és igazmondásban áll.)

Ján. 9. 30. á~i/.píf}7, 0 avttpwTO; /.at st77sv a.ŐTOt: iv to’jtm yáp

TÓ D-aUp.ZTTÓv STTtV OTt 'j7.it: 00/. 0’ÍÓzTi TTÓiI'ÍV í7׳Tt, /.7,1 ־?!VOl^SV

p.ou too; ópő-zXaoó;. (Feleié1 az az ember, és tnondá nekik: Épen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnét való, és megnyitotta szemeit.)

Azonban a Beth essentiae-t csak az empirikus nyelvtudó- sok találták fel.1 2

c) A felső foknak kifejezésére: Luk: 1. 28. z.zi eitsa&wv

ó áyyi/.o: Tpóc aÚT7,v z׳~z yatpi, /.syapíTwuivyj• ó z.úpto; p.STá <700. sóX0y7)7.év7] 70׳ Ív yovatítv. (És bemenvén az angyal hozzája, mondá: Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr teveled, áldott vagy te az asszonyok között.) Itt sökoy/ipivv; ׳לס iv yovatpív héber ki1 «In allen diesen Stellen passt der Plural sehr gut, insofern die Schriftsteller sich allgemein ausdrücken, oder wirklich auf eine geschichtliche Mehrheit hindeuten.» Winer i. h. 203 1.

2 «Das hebräische Beth essentiae ist eine blosse Erdichtung empirischer Grammatiker.» Winer i. h. 421. 1.