Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Dr. Engelsz János: Az új-szövetség görög nyelve

tz71\.־£׳;waíO'a y.'jroXc <j:ry.íx<. 'ky.־k~Zv izi t«5 óvóuxti toútm ar^ívl áv&pw-wv. (De hogy ez tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket. hogy többé e névben egy embernek se szóljanak.)

Ap. Csel. 23. 14. fTxpyyysXíz —apryysÍÁausv úy.Tv y.r, &1§á7׳*stv 11־ Tco óvóazT׳. toútw. (Parancsolva megparancsoltam nektek, hogy ne tanítsatok e névben.)

Ap. Csel. 23, 14. y.vxd-éy.r.rt k'/zO-y.xzí'jxy.zr éx'jzo'jz y.^osvö? yi’jcxn&x׳. ico: oó á-oi&vzívwusv tóv 1 laöXov. (Fogadással fogadtuk fel, hogy semmit nem ízlelünk, míg Pált meg nem öljük.)

Jak. 5,17. 1l/.síxj xvlíptoTo: r,v óuo׳.׳j7:ztír;í •/)ufv, zai Tp0Ts׳jy7í ■7£p0(7-/1’j£y.v0 vöd y.r, [ípéíy.i. (Illés hozzánk hasonló ember volt, alávetve szenvedéseknek; és imádkozván imádkozott, hogy ne legyen eső a földön.)

Máté 15. 4. ö y.y.y.olo'für zxzépx r, y.r,zépy. &y.yxz(y TsXs'rráTco.

Aki atyját vagy anyját átkozza, halállal haljon meg.)

Máté 13. 14. xy.o'jr, xxoÚgszz y.xl 01׳ y.r, <7׳jv7־t£, y.xl ß)i־ovt£: h/iÍ£T£ v.y.l 0’j y.r, l()r,zz. (hallván hallotok és nem értetek; és látván láttok, de még sem láttok.)1

Nem tökéletes hebraismusok:

a) A szentírók főnevek esetei helyett praepositiókat hasz- nálnak, először, mivel mint nem született görögök nem igen tudták a görög nyelv ezen finomságát alkalmazni, másodszor pedig azért, mert a keleti ember szembeötlöbben szeret vala- mit kifejezni.

De a praepositiók alkalmazásában a szentírók igen nagy gonddal jártak el.1 2

1 H'ilice i. h. 96. — Winer i. 11. 548 1. — Scliirlitz i. h. 118. 1. az

s1־í)׳oui<o igénél.

2. Winer i. h. 435. ((Genaue Beobachtung zeigt überhaupt, wie richtig die N. T. Atutoren selbst die nahe verwandten Praepositionen gebraucht haben, und man sollte sie und sich selbst dadurch zu ehren suchen, dass man ihre Sorgfalt überall anerkennte.» V. ö. Winer i. h. 431. 1. «Wo die Casus zur Bezeichnung eines Verhältnisses nicht aus- reichen (denn diese Verhältnisse sind höchst mannigfaltig), zuweilen aber auch da, wo ein Casus zwar ausgereicht hätte bei der Mannig- fältigkeit seines Gebrauches aber dem Sprechenden für diessen Fall nicht markirt genug erschien, sind die Praepositiones angewendet; im

49*