Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

Médián és Efa gyors tevéi; mind eljönnek Szálából, aranyat és tömjént hozván és az Urnák dicséretet zengvén1.מ E szemkápráz- tató pompás leírás hatása alatt csodálat fogja el az elmét s a szív örömtől tágul. «Belső részem, belső részem fáj, az én szivem érzései fölháborodtak bennem; nem hallgathatom el, mert hallotta lelkem a kürt szavát, a harczkiáltáit. Romlást romlásra kiáltanak és elpuszt itta tik az egész föld; hirtelen elpusztíttatnak az én hajlékaim, hirtelen sátorbőreim. 8 meddig látom még a száladét, hallom a kürt szózatát ? Megtekintem a földet, és ime puszta volt és üres; meg az egeket, és nem volt azokban világos- ság. Néztem a hegyeket s ime ingadoztak; és a halmok mind rengtenek. Körülnéztem és nem volt ember; és minden égi madár eltávozott; körültekintik és ime puszta a Kármél és városai mind lerontottak az Ur színe előtt, az ő elborult haragjának színe előtt. Mert ezeket mondja az Ur: Sivataggá lesz az egész föld, de mindazáltal nem enyésztetem el. Gyászai a föld és kese- regnek ott fenn az egek, azért, hogy szólottám, határoztam, és nem bántam meg, és nem tértem el attól. A lovasnak és nyíllal lövőnek szava elől elfut mind a város, meredek helyekre mennek, és fölhágnak a, köszirtekre ; a városok mind elhagyatnak, és ember nem fog lakni azokban. Te pedig, elpusztított, mit fogsz cselekedni ? öltözzél bár bíborba, csinosítsd föl magadat arany függővel, és fesd meg szemeidet kendőzővei: mind hiába ékesíted magadat; megutáltak téged szeretőid, és életedre törnek. Mert szózatot hallok, mini a szülőé, szorongó kiáltást, mint a gyermekszülőé, Sión leányának szava az, ki halálkínban kezeit kiterjesztve, szól : Jaj nekem! mert elenyészik lelkem e megöltekért».1 1 2 A rémes, a borza- dályos ; a pusztulás s az emberi fájdalom jajkiáltása, mely ama- zoknak következménye, hatásosabban leírva alig található valahol. Vagy hol található? Virgil melyik Eklogája versenyez- hét Izaiás ezen idilli leírásával ? «Akkor a farkas a báránynyal fog lakni, és, a párducz a gödölyével együtt fekszik; a borjú, oroszlán és juh együtt lesznek, s egy kis gyermek hajtja azokat. Az üsző és medve együtt legelnek, fiaik együtt feküsznek, és az

1 izaiás 60, 1—6.

2 Jeremiás 4, 19—31.