Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

szebben alig lehet szólani. Önkénytelenül felmerül a gondol- kodó lélekben az a megremegtető kérdés: hol fog életem im most összegöngyölt sátora újból kifeszíttetni ? A fiók fecske s a nyögő galamb kedves képletei s a magasba tekintéstől meg- gyengült szemek igaz, hatásos és jellemző részletei a bánat és csapások súlya alatt nyögő szívnek !

«Tekints alá mennyből, és nézz le a te szent és dicsőséges lakhelyedből, hol a te buzgó szerelmed és erősséged, a te irgal- másságod és könyörül eted sokasága ? visszavonulták tőlem. Miért hagytál, TJram, minket eltévelyedni a te útaidról, megkeményedni szívünkben, hogy ne féljünk téged»91 « Világ kezdetétől nem hallót- ták, sem füleikbe nem vették, szem nem látta, Isten, te kívüledr miket a téged, váróknak készítettél. És most, Uram! atyánk vugy te, mi pedig sár; te alkotónk s mi mindnyájan kezeid alkot- mányai. Ne haragudjál, Uram, oly igen, és ne emlékezzél meg többé gonoszságainkról; íme tekints reánk, ■mi mindnyájan a te néped vagyunk1 2 3.מ Egészen evangéliumszerü ima; Isten magasz- talásával kezdődik; azután igen szép ellentétek által alkot magas fogalmakat az Istenről azért, hogy a könyörgő annál mélyebben alázódjék meg előtte, s ezen legmélyebb alázat után terjesztetik elő az ima tárgya rövid, megható szavakkal. Avagy lehet-e az Isten hatalmát két szóval jobban kiemelni s egy- úttal szebben kérlelni, mint így: e Fény its meg engem, Uram! de kegyességedben és nem haragodban, netalán semmivé tégy engem».'6 Jeremiás próféta imádsága, közszükség napjaiban, gyönyörű könyörgéseket, s utánképzésre, az igazság neme sze- rint, mintát is nyújt; mely után igen megható fohászokat alkothat a szónok hallgatóinak szüksége szerint: «Emlékezzél meg, Uram! mi történt rajtunk; tekintsd meg és lásd a mi gya- lázatunkat. Árvákká lettünk atya nélkül, anyáink mint az őzre- gyek. Oda van szívünk öröme, és siralomra változott víg korunk. Leesett fejünk koronája, jaj nekünk, mert vétkeztünk1 * 3 4.מ A könyör- gés ezen utóbbi indítóoka az, melyre ily alkalmaknál az egész.

1 Izaiás 63, 15. 17.

5 Izaiás 64, 4. 8. 9.

3 Jeremiás 10, 24.

4 Jeremiás imádsága 5, 1. 3. 15. 16.

— 780 -