Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
723 le nem rontotta, sem háttérbe nem szorította, sőt inkább az Tstenbel való érintkezés fokozta. Istennek folytonos nevelése alatt állottak; maguk is magas véleménynyel voltak külde- lésük megtisztelő volta felöl: ez a mély meggyőződés fokozta igyekezetünket arra, bogy Isten szándékaival közreműködve embertársaik üdvét minél hatalmasabban előmozdítsák. Gyö- nyörüen és jellemzően nyilatkozik ezekről Izaiás: «Es mint leszáll az eső és hó az égből és oda többé nem tér vissza, hanem megitatja a földet, és megöntözi és termővé teszi azt, és magot ád ci vetőnek, és kenyeret az evőnek: úgy leszen az én igém, mely számból kimegyen; nem tér vissza hozzám üresen, hanem végbe- viszi mind amit akartam, és foganatos lesz azokban, mikre kül- (lettem•».1 Ekként fokozódott a prófétákban a természetes szónoklati képesség s ez oka annak, hogy általában bár természetes, de azért igen erőteljes szónokok. Szónoklati szempontból tekintve a próféták röviden ekként jellemezhetők: Izaiás magas szempontra emelkedve, magához emeli fel a hallgató szellemét is. Jeremiás lelkes és megható szavaival szívhez szóló. Iratait olvasva úgy érezzük, mintha látnoki szemeivel nem a jövő eseményeit jósolná, hanem mintha Jézus életének szemtanúja volna; úgy vázolja, úgy rajzolja szenvedéseit, hogy magát Jézust látjuk szemeink előtt. Ezekiel megrendítő hatással van a lélekre. Dániel Isten iránt gyengédségre és áhítatra gerjeszt. Leírásai plasztikusak, a fenségessel határosak ; az egyházi szónoknak leírások tanul- mányozása és utánzása tekintetében kitűnő mintául szolgál- nak. E nemű alkotásai elévülhetetlenek. Dávid zsoltárai magas- röptű szárnyalásai az Istenhez felvágyó léleknek. Kegyeletes érzelmekre hangolják a szivet: imaszerü felsírásai ezek a bűn átka alatt görnyedő emberiségnek. Imái felemelik, sőt elragad- ják a lelket: hatásuk titok szerűsége abban áll, hogy megren- dítve a lelket, azt örömmel és gyönyörrel töltik el; oly kedves- séggel és közvetetlenséggel vannak leírva, hogy a zsoltáros 1 Izaiás 35. 10 — 11. 46* I
