Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Dr. Dudek János: Az egyház önálló, tökéletes társaság

vallási társaságról, majd metaphorák és parabolák, majd alle- góriák és más hasonlatok alakjában, ugyanúgy a szent-írók is, amint ez keleten szokásos; ezeknek a beszédmódoknak az a nagy előnyük, hogy magának a társaságnak a természetét jel- lemzö vonásaiban több különféle oldaláról mintegy érzékelte- tik s tökéletesebb ismeretére vezetnek.

Ily módon az ecclesia a vallási társaság országának (Máté 8, 12), mennyek országának (Máté 3, 2; 5, 10; 19, 12), Isten országának (Márk 1. 14■; 4, 11 ;Luk. 22, lü—18), Krisztus or- szágának (Máté 20, 21; Efez. 5, 5), hegyre épített városnak (Máté 5. 14), háznak (Tim. I. 3, 15; Hebr. 10, 21), Krisztus házának (Hebr. 3, 6), Isten templomának (I Kor, 3, 16), test- nek (Róm. 12, 4—5; Kor. I. 10, 17), Krisztus testének (Kor. I. 12, 27: Efez. 1. 23; 4, 12) stb. neveztetik:

Ezek a metaphorák sorba az egyházat kettős: isteni és emberi (,lerne szerint mutatják be, majd annak társadalmi rendezett- ségét, láthatóságát, természetfeletti eredetét emelik ki, amint másokból pl. a tengerbe vetett és mindenféle halat összefogó varsáról szóló parabolából (Máté 13, 47) ismét az egyháznak mint társaságnak a tagjaira lehet következtetést vonni.

Maga a magyar elnevezés «egyház» is, egészen szent- írási beszédmód (Tim. I. 3, 15; Hebr. 2, 6; Péter I. 1. 4, 17) szerint képezve, a Krisztus által alapított vallási társaságra nézve jellemző egy összetételt képez. Többet jelent, mint az eccle- sia szó szerint. Azt jelenti, hogy Krisztus ecclesiája olyan mint a ház, családi kör, amelyben egy természetes családfő alatt a ház valamennyi lakója egy szervezett egészet, rendezett tár- saságot képez. Tehát a társasági rendezettség jegye van e szó- ban «egyház» kiemelve, azon másodjelentménynyel kapcsok- tosan, hogy Krisztus ezen háza csak egy, hogy több ilyen háza nincs; egy és nem több; egy önmagában és nem többféle.

Egybefoglalva a mondottakat következik, hogy az, amit e szó ecclesia az új-szövetségi szent-iratokban jelent: társaság, a melybe az emberek összehívás folytán egyesülnek és pedig az Istentől az apostolok közvetítésével történő összehívás folytán, azon czélbúl, hogy e társaságban tiszteljék Istent a Krisztus által hirdetett vallás gyakorlása által.