Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

721

választotta, ihlette, küldötte. A próféták szónoklat! méltatása- nál tehát három tényt lehet és kell szem előtt tartani: 1. a csodákat; 2. a jövendöléseket; 3. a próféták természetes ké- pességeit.

1. A csodák, melyek a próféták isteni küldetését és és tanaik igazságát igazolják, a biblia tényei közé tartoznak. Ezek is, mint a biblia egyéb tényei, az egyházi beszédekben bizonyító erővel bírnak ; e czélra minden időben sikerrel hasz- míltattak is. Ezenfelül kellő helyen alkalmazva, az egyházi beszédet élénkké, érdekessé és vonzóvá teszik. A hallgatóságra nézve kellemes nyugvópontot képeznek, mely felüdíti a lelket és képessé teszi arra, hogy utána újult erővel követhesse a szónok nagyobb figyelmet igénylő beszédét.

Minden gyakorlati szónok észrevehette és észre is vette a hirtelen beállott néma csendet, amint események, tények helyes elbeszéléséhez fogott. A beállott csend az érdeklődés legfőbb jellemző vonása.

Menthető az az egyházi szónok, ki a profán történelem- bői merít néha példát beszéde megvilágítására; de alig ment- hetö az, — pedig elég gyakran megtörténik, — ki a Szentírás tényei helyett, mesék elmondása által szórakoztatja hallgatóit. Minden elbeszélő tények elmondása által tanulságot akar nyuj- tani: de az egyházi szónoknak a tanulság nyújtásán felül még hallgatóinak építésére is kell törekednie; e czélra legalkal- masabbak a Szentírás tényei.

2. A próféták jövendölései hasonlókép bizonyító erővel bírnak hitigazságainkra nézve. Bizonyító erejüket épen az új- szövetségben történt beteljesedésük által nyerték. A ,jővén- dőlések képezik azt a titokzatos kapcsot, mely az új-szövet- séget az ó-szövetséggel egybeköti.

Bizonyító erejüket fokozza és felette hatásossá teheti az egyházi szónok, ha egymás mellé állítja a jövendölést és a teljesedést. Ekként Isten bölcsessége- és hívségének tanúivá lesznek a jövendölések; belőlük és általuk tanulja a kérész- tény Isten előrelátó bölcsességét csodálni, Ígéreteihez való hívségét tisztelni s az emberek iránt évezredeken át mutatott jóságos gondviselését imádni. Ily értelemben és szellemben

é6

»Hittudományi Folyórai» 1891