Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most
718 nál nem tarthat tovább pár másodpercénél, mert a koporsó- ban is alig van több levegő,, mint az iszonyú hőségre fölhe- vített kályhában. A hullaégetés folytonos emlegetése végre abban is leli magyarázatát, mert napjainkban igen sok pénz lehet itt-ott a bankárok Wertheimereiben fölhalmozva, a hullaégetés beho- zatala által egy új «Részvény־Társulat»-ra nyílik kilátás, melyben a pénzt jövedelmezöleg lehetne elhelyezni. A temet- kezesi ponyvát már eléggé kizsákmányolta a haszonlesés, most még az eltemetés volna hátra ezen a téren. Ennyit a hullaégetésröl. Láttuk, hogy az eszme íöleleve- nítése miiven zavaros kornak köszönhető. Meríthetünk-e / •׳ pocsolyából tiszta csöpp vizet ? Láttuk, mily tarthatatlanok a mellette fölhozott érvek. Okos ember vájjon fog-e minden meggyőzés ellenére a megindított rossz áramlattal haladni V Láttuk, mily aljasak, betegesek azok lelkében a rugók, kik a hullaégetés számára még ma is hívőket akarnak toborzani. Tehát .... nyugodjunk meg a világot teremtő mennyei Atya rendelkezésében, aki azt akarja, hogy a földből alkotott test a földnek adassák vissza. De hogyan ? Erre megfelel az előbbi fejezet. Aliért úgy, mint ebben a fejezetben van ? Erre megadja a választ, az egész értekezésre támaszkodva, ugyanezen fejezet. V Vtégh Kálmán.
