Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most
691 nis, ha fölösleges lesz azokra nézve, akiknek már sem nem árt sem nem használ, mintha megfosztatnak tölök azok, kikre nézve hasznos lehet.» Van még egy másik megvilágítandó kérdés, az neveze- tesen, hogy ha oly szép a gyászszertartás szövege, miért nem lehet azt egészen magyarul tartani? Az e kérdésre adandó felelet, minthogy csak mellékesen vág tárgyunk körébe, igen röviden tárgyalható, s ki bővebben akar az egyház liturgiái nyelvéről, a latinról olvasni, azt Németh: «A kath. egyház kultusza» czímü kitűnő müvéhez (1. k. 105. 1.) utalom. Min- denek előtt Martin Konrádnak sz. Ágoston szellemében mon- dott szavait iktatom ide, mint a melyek úgy a többi latin nyelvű szertartásokra, mint kiváltképen a gyászszertartásokra is vonatkozhatok : «Az isteni tisztéletnél nem annyira az egyes részeknek világos felfogása, mint inkább az egészben tanúsított jámbor és alázatos érzület jö tekintetbe. Érthetivalaki imájának min- den egyes szavát, s mégis rosszul imádkozhatik, s viszont jól imád- kozhatik valaki a nélkül, hogy annak egy szavát is értené, az által, hogy Isten előtt magát mélyen megalázza, sajkáinak rebegését szí v érzetével egyesíti . . . Különben is bizonyos titokszerü félhomály az igaz áhítatot inkább előmozdítja, hogy sem hátráltatná». E szavak igazságáról mindaz, aki valaha buzgón imádkozott, eléggé meg lehet győződve s ki is békül a liturgiái latin nyelvvel. Ne feledjük különben, hogy a latin nyelv holt nyelv lévén, nincs alávetve különféle változásoknak, s így a szilárd egyöntetűség megőrzésére, az egység eszközlésére kiválóan alkalmas. Ezen egység teszik lehetségessé azt, hogy míg a latin szentatyák ugyanazon szavakkal mondták szertartásaikat ezelőtt közel másfélezer év előtt, mint mi : addig Ausztrália legrejtettebb zugában s Polynesia korái szigetein is ugyan- azon «Oremus pro fidelibus defunctis» és «Circumdederunt» siratja el a keresztség által megszelídített emberevöt, mint a túlfinomult Európa bármelyik hatalmas katholikus d-inasztáját. Ezek az okok indíthatták a pogány római papságot is arra, hogy szertartásaikat az avatag, a nép előtt ismeretlen nyel- ven tartsák; a mohamedánokat, kik az arab nyelvet haszU*
