Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most

— 688 —

mise áldozat bemutatása által is igyekezzenek kérelmük meg- hallgattatását sürgetni. Nem kételkedik ugyanis az egyház, hogy .Jézusnak, az Atya «szerelmes Fiának», ki ezzel bátorí- tott egykoron bennünket: «Mindeneket, amiket kérendetek az Atyától az én nevemben, megadja nektek,» a szent-mise áldó- zatban feláldozott szent teste és vére mindennél hathatósabb eszköz kérelmeink teljesülésére, ha t. i. azt a világot kor- inányzó Isteni bölcsesség teljesíthetőnek véli. A kedveseiért még a síron túl is aggódó rokoni szívnek — mint láttuk — mindenkor legfőbb óhaja volt az, hogy az elköltözött halála után is boldog legyen. Ennek eszközlésére a temetési szer- tartások imádságain s a hívők könyörgésein kívül a miséző papot is fölszólítják az elköltüzöttnek hozzátartozói, kérvén, hogy azt az áldozatot, mely egykor a keresztfán a világ bűneit eltörölte, azon szándékkal mutassa be Isten dicsöíté- sére, hogy annak különösen szándékolt eredménye a halott boldogulása, a tisztítótűzből való kimenekülése legyen. Mint- hogy ily módon szolgálattételre hívja föl a papot a gyászoló rokonság, azért van az ilynemű szolgálat bizonyos összeggel is díjazva; mert ha ez nem volna anyagi kiadással össze- kötve, se vége, se hossza nem lenne azoknak a kötelezett- ségeknek, miket a hívők papjaikra róvnának, s egyszersmind oly mennyiségben lennének az áldozok kötelezettségekkel tér- helve, hogy meg sem tudnának neki felelni.

Nem lehet tehát kifogásolni azt, hogy szent-miséket aján- lanak föl. vagy épen alapítanak a rokonok az elhunytak lelki üdvére.

A sz.-misét követő Libera szertartásai megegyezők azok- kai, miket már fentebb ismertettünk.

A most leírt temetési szertartás csupán a felnőttek elta- karításánál alkalmaztatik: a kisdedek számára más szertar- tást ír elő az anyaszentegyház. Már a római Plautus ekképen szólott: «Quem di diligunt, adolescens moritur» (Bach. 47); hát a kereszténység nem lett volna isteni Mestere által arra utasítva, hogy a kisdedek nem szorúlnak könyörgésekre, a mi közbenjárásainkra, mert ök maguk minden kétségen felül a mennyország részesei? Jézusunk valóban rá mutatott nem