Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Dudek János: Az egyház önálló, tökéletes társaság
60 önmagokban elmállódtak, kivénültek, mint ez a protestantis- muson, ezen a kételyei felett kételkedő észelvi rendszeren is erősen észlelhető: addig a kath. egyház szakadatlan f'olyto- nossággal állott és áll, mint Krisztustól szervezett nagy tár- sulat, mint polgáriasító mü, amelyet senki félre nem ismer- hetett. Amiért azonban a Protestantismus a XVI. században különösen tetszett s ami által saját körén kívül is a fejlődő civilitatióra visszahatást gyakorolt és állandó nyomokat ha- gyott: az volt ethikája és kiváltképen a vallás-társadalmi szervezésről felállított és a kereszténységre alkalmazott elve, a népfelség, az egyház-társadalmi tekintély megtagadása. Az egyedül üdvözítő hitről szóló alaptan, amint a vallás tekinte- tében elégségesnek mondja az embert önmagában önmagára nézve s közte és Isten között minden közvetítőt kizár, úgy a vallás-társadalmi téren az egyes embert, mint keresztényt, autonómnak, öntörvényhozónak nyilvánítja, ö a tekintély for- rása s az ilyen egyes keresztények közmegegyezése alapján fejlődik a társaság szervezése, amely társaság az egyház nevét viseli. Luther e tekintetben is kész theoriára talált a múltban és pedig paduai Marsilius és Jandunus János párisi egyetemi jogtanárok «Defensor pacis» czímü iratában a XIV. századból. Ez a két tanár bajor Lajost XXII. János pápa ellenében külö- nős módon védelmezte. Egyenesen megtámadták az egyház alkotmányát. Szerintük az egyház összes törvényhozó- és bírói ha- talma a népnél van letéve, melytől azt a papság átruházás folytán nyerte; az összes hierarchiai fokozatok későbbi talál- mányok; kezdetben a papok és püspökök egyenlők voltak, s hogy most mégis egyiknek nagyobb hatalma van mint a másik- nak, az csak a nép, illetőleg a császár engedélyezéséből magya- rázandó, aki azt épen azért bármikor vissza is vonhatja; Péternek nem volt nagyobb hatalma, mint a többi apostolok- nak. A római püspök csak czélszerüségi okokból nyerte a primátust valamely egyetemes zsinat és a legfőbb törvényhozó t. i. a hívek összessége s ennek képviselője, a császár meg
